Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)

I. Az igazságtétel igényének megjelenése - az 1989. év eseményei és az első semmisségi törvény

I. Az igazságtétel igényének megjelenése

meg, így személyes tapasztalataim sem lehetnek - szerencsére - az eseményekről. Sok idős munkás kollégám, szüleim, tapasztalataim és tanulmányaim alapján azt gondolom, magamban helyre tudom tenni az eseményeket... Célja is világos volt számomra. Minden kommunistát eltörölni még a földről is.”43

Kői felszólalásában egyrészt visszahangzanak, az évtizedes propaganda - Hollós-Lajtai által megfogalmazott Goebbels-i propaganda - frázisai, amely a forradalmat tomboló fehérterromak írta le, s mint egy rémálmot jelenítette meg - miközben gondosan vigyázott a források megismerhetetlenségére. Másrészt a felszólalásban jogos kérdésekkel is találkozunk, amelyek helyes, tárgyszerű megválaszolása az MSZMP végét jelentik, hiszen kiderül, a legitimációs alap egyszerűen hazugság.

Érdekes még az 1956 decemberi párthatározatot megszavazó Kállai Gyula44 felszólalása.45

Kállai sajátos magyarázatot adott az általa most „tragikus eseménynek” nevezett 1956-os forradalmi eseményekre:

„1956-ban a hidegháború időszakában éltünk. A nemzetközi imperializmus a rabnemzetek felszabadításának stratégiáját követte. így kapóra jött neki a Magyarországon kiéleződött belső helyzet... Ennek tulajdonítható, hogy az október 23-i, valóban a hibák és a torzulások kiküszöbölésére, a zsarnoki rendszer megszüntetésére irányuló békés tüntetés néhány óra leforgása alatt ellenforradalmi felkeléssé fajult, pár nap múlva pedig

43 Jkv. 1993. p. 41-42.

44 Kállai Gyula (Berettyóújfalu, 1910. június 1. - Budapest, 1996. március 12.) kommunista politikus, miniszter, miniszterelnök. 1931-től az illegális MKP tagja. A Népszava munkatársa, az 1941-es elhíresült karácsonyi szám egyik összeállítója, az 1942-ben a Magyar Történelmi Emlékbizottság egyik résztvevője. 1945. januártól 1948-ig az MKP KV, majd 1951-ig az MDP KV tagja. 1951 áprilisában koholt vádakkal 15 évre ítélték, amelyből 1954 júliusában szabadult, majd rehabilitálták. 1945-1951 között a miniszter- elnökségen, majd különböző tárcáknál államtitkár. A Dobi-kormány külügyminisztere 1951 áprilisától letartóztatásáig. Szabadulása után a Kiadói Főigazgatóság vezetője, majd népművelési miniszter-helyettes (1951. februártól 1956. október 31-ig.) 1956. november 4- től az MSZMP IIB, majd a PB tagja 1975-ig, az IKB, majd a KB tagja 1989-ig. Előbb miniszterelnök-helyettes, 1965. június 30-tól 1967. április 14-ig a Minisztertanács elnöke. Ezt követően 1989. október 23-ig az Elnöki Tanács tagja, miközben 1967-től 1971 májusáig az országgyűlés alelnöke is.

45 Jkv. 1993.1. p. 19-22.

25