Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)
III. A harmadik semmisségi törvény - a semmisség törvények deficitje - a zétényi-takács- javaslat - a nagy összecsapás - az 1991-92-es év
bűntettek tényállásainak megkonstruálása, belső joggá transzformálása és elévülhetetlenségük kimondása mind erre utalnak”. A Bárd-dolgozat ezután részletesen tárgyalja a német alkotmánybíróság ún. „ kis ” visszaható hatályát elfogadó döntését, amely a még be nem következett elévülési határidő utólagos meghosszabbítása lehetségességét fogadta el, s amelyre a cseh és szlovák törvényhozók is hivatkoznak. Álláspontja szerint a Bundesverfassungsgericht által létrehozott példa „legitimáló ereje azonban kétséges”. S itt kerül elő érvelésében a jogbiztonság elvének sérelme, valamint a „nagy” visszaható hatállyal való összevetés - amikor az elévülési idő már teljes egészében eltelt. Megállapítja, hogy a német alkotmánybíróság ebben a kérdésben valójában Zétényi Zsolt álláspontját283 fogalmazta meg: „...egyik 1952-ben hozott döntése... olyan erőszakos cselekmények esetében, amelyeknek motívuma politikai, faji vagy vallási gyűlölet volt, és amelyet a harmadik birodalomban nem üldöztek, az elévülés 1933. január és 1945. május 8. között nyugodott, azaz: elvben már elévült cselekmények újbóli üldözésére is mód nyílott.” Megjegyzi Bárd Károly, hogy a német Btk. 78/b §-ának (1) bekezdése ismeri az elévülés nyugvását, másrészt, hogy a német joggyakorlatban az elévülés anyagi jogi intézményként való kezelése a ’40-es években megváltozott és azóta „tisztán processzuális akadályként kezelik...” „Magyar- országon ezzel szemben az elévülést következetesen az anyagi jog intézményeként tárgyalják.” A dolgozat ezután arra hívja fel a figyelmet, hogy „az elévülés nyugvásának utólagos kimondását alkotmánysértőnek minősítik majd.” Szól arról is, hogy nemzetközi fórumokon sem állhat meg az ilyen tartalmú jogalkotás, miután az Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlatában „kizárólag a második világháború után hozott megtorló törvények igazolásaként fogja fel a 7. cikk. 2. pontját.” A Zétényi-Takács-j avaslat korlátlan enyhítésre vonatkozó szakaszát Bárd ugyancsak bírálja. Álláspontja szerint „a korlátlan enyhítés feltétele tehát az érdemesség - az elkövetőn kívül álló okok nem szolgálhatnak alapul.” Ezzel kizárja az önmagában az időmúlás tényére alapozott korlátlan enyhítés intézményét. Az Igazság Canossa-járása__________________________________________ 283 Ahol Bárd Károly Zétényi-javaslatot említ, a Zétényi-Takács-javaslat értendő 142
