Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)

III. A harmadik semmisségi törvény - a semmisség törvények deficitje - a zétényi-takács- javaslat - a nagy összecsapás - az 1991-92-es év

III. A harmadik semmisségi törvény

terjesztette a negyedik semmisségi törvényt - a következőket olvashatjuk: „Az államtitkári értekezletet követően az előterjesztő egyeztetett a Legfőbb Ügyészség és a Legfelsőbb Bíróság képviselőivel, melynek eredményeként egyrészt kérte azt, hogy a Kormány augusztus 15-én ne tárgyalja meg az előterjesztést, másrészt pedig az eredeti előterjesztéssel azonos elvi szempontok és szakmai szándékok alapján, ám külön törvény alkotásával - és nem a Be. módosításával - látja elérendőnek a kívánt célt. Ez azt jelenti, hogy az előterjesztő megfontolta a Legfőbb Ügyészségnek és a Legfelsőbb Bíróságnak alapvetően a Be. módosítás esetén várható ügyteher mennyiségének kockázatára vonatkozó észrevételét. Erre tekintettel vált szükségessé a jelen előterjesztés mellékletében szereplő új törvény tervezetének kidolgozása...” (Kiemelés az eredetiben. K. F.)

Az első polgári kormány igazságügyi minisztériumának álláspontját a magunk részéről több okból nem tartjuk elfogadhatónak:

Történelmi tény, hogy a büntetőeljárást a kommunista diktatúra - többek között - súlyos jogsérelmek okozására használta fel. A jogállam feladata, hogy ezeket a jogsértéseket megszüntesse, miért is meg kell teremteni azokat a jogi eszközöket, amelyek erre alkalmasak. A büntetőeljárás esetében - évszázadok óta - erre a reparációra az eljárás megismétlése és törvényes határozat hozatala az elfogadott mód.

Megalapozatlan tehát azaz álláspont, amely a reparációs lehetőség megteremtésére a büntetőeljárásban nem lát lehetőséget, mert az erre irányuló javaslatot a jogtalanság előidézésének, előj el-váltásának tekinti. Ez ellentétben áll a történelmi tényekkel és a koncepciós perek körében végzett széles körű kutatás eredményeivel. Az Összeállítás szemlélete eleve feltételezi, hogy a megismételt eljárás épp olyan hamis lesz, mint volt az, amely a jogsérelmet okozta. Ez a szemlélet egyenlőségjelet tesz a gyilkosság és az életmentés megítélése közé. A Be-t a társadalmi igényektől sterilizálni törekvő - idejétmúlt pozitivista - szemlélet figyelmen kívül hagyja, hogy a büntető eljárásról rendelkező törvény - s maga az egész büntetőeljárás folyamata - társadalmi igény kielégítéséből született, amely a jogállamban az alapvető emberi jogok és tisztességes eljárás alapján szabályozza mindazokat a kérdéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a társadalomban elkövetett bűncselekmények törvényes úton kezeltessenek. E társadalmi igény körébe tartozik, hogy azok a bűnesetek, ahol állami, hatalmi visszaélések folytán jogsértések következtek be a büntetőeljárásban, azok ott orvosol- tassanak. Ez pedig nagyon is a Be. kereti közé tartozik.

131