Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)
III. A harmadik semmisségi törvény - a semmisség törvények deficitje - a zétényi-takács- javaslat - a nagy összecsapás - az 1991-92-es év
Az Igazság Canossa-járása így van akkor is, ha be kell vallani - azt az egyébként kínos de közismert tényt hogy a magyar történelem egy szakaszában koncepciós eljárások sokasága folyt, amely a társadalmat súlyosan megrázó következményekkel járt. Ehhez képest az a tény, hogy a Be. nem adja meg - a mai napig - a tisztességes eljáráshoz való jogot azoknak a jogsértetteknek, akik a büntetőeljárás bármely torzítása - így különösen a kényszervallatással megállapított hamis tényálláshoz való ragaszkodást jelenti -, sérti az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkét, amelyért a magyar állam nemzetközi felelősséggel tartozik. Az Összeállítás következő téves állítása, hogy ti. a koncepciós perek fogalma nem jogi, hanem részben politikai, részben történelmi fogalom alapvetően valótlan. Előre bocsátva, hogy a fogalom használata a politológiában és a történettudományban nem zárja ki annak jogi létét, hiszen tartalmát tekintve elsősorban jogi kategóriákban mozgó jogi fogalomról van szó. Mint már korábban említettem, a koncepciós perek ugyanis azok a büntetőeljárások, amelyekben a büntetőigényt annak érvényesítője politikai cél elérése érdekében, fiktív- vagy megalapozatlan (a Be. 239. § (2) bekezdésében felsoroltak szerint) tényállást felhasználva, illetve az eljárásjogi alapelv vagy tételes eljárásjogi szabály megsértésével, illetve az anyagi jog megsértése vagy olyan jogszabályra alapozott bűnösséget, amely a semmisségi törvények valamelyikével érintett, vagy amelyet az Alkotmánybíróság a jogállami alkotmánnyal szembenállónak ítélt. A fenti elemek mindegyike jogi, azaz konkrét eljárásjogi vagy anyagi jogi sérelemben manifesztálódik, s ezáltal a jog számára minden nehézség nélkül kezelhető. Tény, hogy a koncepciós perek fogalmának eljárásjogi értékelése megnyitná a lehetőséget azoknak az 1945: VII. törvény alapján folyt eljárásoknak a reparálása előtt is, amely elől a megváltoztatott rendszer is visszavonult. Talán ebben keresendő az elzárkózás valós oka. Az 1956-os forradalom miatt elítéltek helyzetét a később ismertetésre kerülő negyedik semmisségi törvény megoldotta, s azt is el kell ismerni, hogy ez a törvény ment el legmesszebb - ebben Márki Zoltán érdemei elévülhetetlenek - a kádári megtorlás „igazságszolgáltatásának” leleplezése és elítélése tekintetében. A fenti megállapításunkat fenntartjuk annak ismeretében is, hogy a miniszter a kormány előterjesztésben egy praktikus okra - az igazságügyi szervek munkaterhének megnövekedésére - hivatkozott. Vélhető, hogy ez 132
