Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)
III. A harmadik semmisségi törvény - a semmisség törvények deficitje - a zétényi-takács- javaslat - a nagy összecsapás - az 1991-92-es év
III. A harmadik semmisségi törvény az 1946: VII. te., a BHÖ, a Btk. államellenes ügyeinek nyomozásakor, akkor ugyanazon nyomozók tevékenysége makulátlan, mindenféle beismerést nem kikényszerítő lehet az 1945: VII. te.-be, illetve az azt megelőző rendeletekbe foglalt bűncselekmények esetében?!” A levél - amely tartalmazza a Legfelsőbb Bíróság elnökének egyetértését -, ma is megoldatlan kérdést tartalmaz s felvetései mindenben megalapozottak. Talán még tovább lehetne sorolni a kollektív bűnösség alkalmazásának súlyos vádját és Ries István igazságügy-miniszter által kifejtett koncepciót, amely szerint a népbíráskodás nem igazságszolgáltatás, hanem politikai megtorlás. Zinner Tibor levelének eredeti példányát - egyetértéssel - továbbítottam dr. Bárd Károly253 helyettes államtitkárnak. Válasz nem érkezett. A semmisségi törvényeknek egy másik hiányossága még több feszültséget keltett. Az 1998. évi XXXVI, törvény szűkkeblűsége nem biztosított semmisséget több - a forradalom során tanúsított magatartása miatt - elítéltnek, azoknak, akiknek a tényállás nem állapította meg a harci cselekményekben való részvételt. Ez a kérdés Tóth Ilona szigorló orvos és társai ügyében éleződött ki. A semmisségi kérelem elutasítását követően társadalmi mozgalom indult a kérdés megoldása érdekében. A megoldás igen sokáig - a 2000. évi CXXX. tv. elfogadásáig - váratott magára. Ez az idő azért is tűnik rendkívül hosszúnak, mert a rendszert változtató kormányok éppen 1956 forradalmára alapozták legitimitásuk egyik pillérét. Ugyanakkor a kompromisszumos rendszerváltoztatás eredményezte, hogy az 1989 előtti állapotok jogfolytonossága sok tekintetben fenn maradt, lehetetlenné téve ezzel számos jogsértett igényének orvoslását s megsértve a „bíróság előtti tisztességes eljáráshoz való jogot.”254 253 Bárd Károly, dr. (1951) Jogtudós, ügyvéd. Az ELTE jogi karán szerzett diplomát (1975), majd az ELTE bölcsész karán - szociológia szakon - végzett. 1975-1990 között az ELTE büntető eljárásjogi tanszékén oktat. Kandidátus (1986). Bécsben, a Bűnmegelőzési Központban, majd Helsinkiben ENSZ szakértő. Az Igazságügyi :misztériumban miniszterhelyettes, majd helyettes államtitkár (1990-1997). Az Alkotmány- és Jogpolitikai Intézet igazgatója. 2000-től a Közép Európai Egyetem professzora. 254 Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről. Egyezmény, VI. cikk. Magyarország által 1990. november 6-án aláírva. 129
