Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)

I. Az igazságtétel igényének megjelenése - az 1989. év eseményei és az első semmisségi törvény

Moszkvában előzetesen meghirdetett dogma »kanonizálása« volt”. (Kiemelések az eredetiben. K. F.)5

Az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságában (IIB) az „ellenforradalom” formula ellenszavazattal nem találkozott, az IKB- ben - ahol a napirend előadója Kádár János volt6 - a szavazásra jogosult 23 tag közül 21 nyilvánított véleményt. Közülük egy szavazati joggal rendelkező - Gyenes AntaP - mondott ellent, s ő volt az egyetlen, aki nem szavazta meg a határozati javaslatot.

A november 4. utáni sortüzek terrorjával a kizárólagos hatalmat megszerző Kádár elindította a magyar történelem legnagyobb politikai megtorlását*. Megteremtette a megtorlás személyi és jogszabályi feltételeit. Mintegy 24 ezer személyt ítéltek börtönbüntetésre, s a végrehajtott halálos ítéletek száma 300 körül volt. A közbiztonsági őrizet (internálás) intézményének alkalmazásával további 13 ezer embert fosztottak meg szabadságától meghatározatlan időre közigazgatási határozattal.9

I. Az igazságtétel igényének megjelenése

5 Kahler Frigyes - M. Kiss Sándor: Kinek a forradalma? Bp. Püski-Kortárs, 1997. p. 321-326.

6 Jkv. I. p. 139.

7 Gyenes Antal (Mezőtúr, 1920. október 30. - Keszthely (Zalaszántó?), 1996. január 17.) kommunista politikus, 1945-ben miniszteri biztos a földosztásnál. A Szabad Föld felelős szerkesztője a NÉKOSZ elnöke, majd főtitkára. 1954-től a Társadalmi Szemle rovatvezetője. 1956. október 27-től november 3-ig begyűjtési miniszter. 1956. novembertől 1957. júniusig az MSZMP IKB tagja. 1968-tól a Szövetkezeti Kutató Intézet igazgatója.

8 Gosztonyi Péter: Magyar Golgota - A politikai megtorlások vázlatos története Magyar- országon 1949-től 1963-ig és egyéb korrajzi történetek. Heltai Gáspár Kft., Bp., 1997.

9 A közbiztonsági őrizet intézménye 1956. december 13-án - az 1956. évi 31. tvr.-tel lépett hatályba (az 1956. évi31. tvr.-etaz 1957. évi 1. és 1957. évi 41. sz. tvr.-tel módosította). A közbiztonsági őrizet tartalmát eredetileg 6 hónapban állapították meg, amely úgy módosult, hogy amennyiben a rendőrhatóság azt indokoltnak látja, kétszer 6 hónappal meghosszabbítható. A törvényerejű rendelet visszamenőleges hatállyal is alkalmazható volt azzal az indokolással, hogy „az ellenforradalmi magatartás, amelyre a közbiztonsági őrizet vonatkoztatható, lényegében állapot-cselekmény, illetve állapot-magatartás”. A „rendszerre” veszélyesnek ítélt elemeket így a politikai nyomozó osztályok minden tényleges korlát nélkül (az ügyészi aláírás merő formaság volt) nagy tömegben helyezhették őrizet alá.

így 1957 májusában már 4.500 főt tartottak fogva az internáló táborokban. A közbiztonsági őrizet 1960. április l-jén szűnt meg (1960. évi 10. tvr.). Romsics Ignác adatai szerint legalább 13.000 személyt fosztottak meg ilyen módon a személyes szabadságától.

11