Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)

II. Út a második semmisségi törvényhez - az igazságtétel kérdésének frontvonalai - az 1990-es év

álláspont „a dolgok természetes rendjét bolygatja, azt átformálni igyekszik, utólagos beavatkozással a jogon tesz erőszakot.” „...a civilizált, humanizált büntetőjog garanciáira tekintettel minden ex post facto beavatkozás szigorúan tilos.” (Kiemelés az eredetiben. K. F.)

Hivatkoztak a jogbiztonság elvére s ebből kifolyólag arra, hogy a visszamenőleges érvényesítés kizárólag a jövőre nézve alakíthatja a jogot. Rámutattak, hogy az elévülés több az állam büntetőjogi igényének önkorlátozásánál, „garanciális jogállami intézmény, mely a polgárnak alapjogi védettséget biztosít”. Minden ezzel ellentétes nézetet alantas politikai szándéknak minősítettek azzal, hogy „a rendszerváltozásból fakadóan semmiféle különös cselekvésre szükség vagy lehetőség nincs”.

Ez a gondolat jelenik meg Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter expozéjában, amelyet a második semmisségi törvény előterjesztésekor mondott el az Országgyűlésben.226

„Félő, hogy az emberi méltóság helyreállítása során embereket aláznak meg, hogy a megtisztulás jegyében újabb bűnöket követünk el. Tanulnunk kell a történelemből, fel kell tárni mindent... hogy elkerülhessük [a múlt] tévedéseit és bűneit. De emlékezzünk arra is, amit Winston Churchill227 a második világháború idején a bűnösök után kiáltóknak [mondott]... »Ha a jelen megpróbál törvényt ülni a múlt felett, elvesztheti a jövőt«”.

(Ez a látványos retorikai teljesítmény valójában mindig is közhely maradt, s a világháború után a bűnösöket keményen felelősségre vonták az egész világon.)

Az ezzel szemben kialakult álláspont szerint a felépülő jogállamnak állást kell foglalnia a jogtalanságokról, „...nem épülhet erkölcsi homokra. Nem lehet értékközömbös, mert csakis nihilizmusnak és cinizmusnak nyitna

II. Út a második semmisségi törvényhez

226 Az 1990. március 13-i ülésen. Teljes szöveg MNL (MOL) XIX.E - 1. aj/1950/292 28. doboz. Büntetőjogi főosztály, 1990, 40014/ 292 p. 357.

227 Churchill, Winston Leonard Spencer, Sír (Woodstock, 1874. november 30. - London, 1965. január 24.) brit politikus, miniszterelnök. Katonai pályán indult, a malakandi hadsereggel harcolt India és Afganisztán határán, később Szudánban. A II. Búr háborúban helyszíni haditudósító. Politikai pályára az I. világháború előtt lépett. A liberális kormányokban több miniszteri tárcát vezetett, később a konzervatívokhoz csatlakozott. Az Admiralitás Első Lordja. A két háború között pénzügyminiszter. 1940-től miniszterelnök. Az 1945. évi választásokat elvesztette. 1951-től újra miniszterelnök. 1955-ben vonult vissza a közélettől.

111