Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)

II. Út a második semmisségi törvényhez - az igazságtétel kérdésének frontvonalai - az 1990-es év

A továbbiakban a semmisség körének határairól, valamint a kártalanítás nyugdíj kiegészítés formájában történő megoldásáról esett szó, továbbá arról, hogy a Minisztertanács ülését követően mind a jogász, mind a történész albizottság jelentését nyilvánosságra kell hozni.

Az Emlékeztetőt követően elkészítette a testület a Minisztertanács részére a Javaslatot.

A 4 oldal terjedelmű anyag I. pontjában említés történik arról, hogy a felülvizsgálat időbeli terjedelmét 1945-1949 közötti időszakra is ki kell terjeszteni „különös tekintettel egyes háborús és népellenes” cselekményekre, valamint vizsgálatot kell folytatni az 1962 utáni ügyek körében is, „amelyekben az elfogadott eljárás és ítélet ellentétben állt az itthon kihirdetett emberi és polgári szabadságjogokkal kapcsolatos nemzetközi egyezményekkel”.

Az Elemző-Értékelő Bizottság elé bizonnyal nem került olyan tanulmány - pl. Mesterházy Istváné -, amely foglalkozott az 1945 és 1949 közötti népbírósági anyaggal.

A Javaslat a koncepciós büntetőügyek csoportjába sorolja mindazon eljárásokat, amelyeket politikai érdek motivált és amelyeknél egyes osztályokkal, rétegekkel, csoportokkal történő leszámolás állapítható meg.

A Javaslat II. pontja sorolja fel azokat a bűncselekmény kategóriákat, amelyekre nézve a semmiséget indokolt megállapítani:

„1. az állam belső és külső biztonsága ellen elkövetett bűncselekmények (BHÖ 1^48),

2. tervbűncselekmények (BHÖ 237-251),

3. árdrágító és közellátás elleni bűncselekmények (BHÖ megszerkesztése után annak 265-279. pontjai alá foglalva),

4. az ország területének elhagyásával kapcsolatos bűncselekmények (az 1950. évi XXVI. sz. tvr. alapján),

5. a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények közül a halállal is fenyegetett megvalósítási magatartás, valamint a feljelentési kötelezettség elmulasztása (BHÖ 232. 2. bekezdés és 234.).”

Javaslat született arra is, hogy a legfőbb ügyész kezdeményezésére a Legfelsőbb Bíróság semmisséget mondhasson ki a fentiekben fel nem sorolt törvényhely alapján folyamatban volt perekben is.

Ez utóbbi javaslat valójában a rendkívüli perorvoslatok sajátos kiterjesztését jelentette, s egyben arra hívta fel a figyelmet - s ez a figyelemfelhívás a mai napig aktuális —, hogy a hatályos büntetőeljárási törvény szaII. Út a második semmisségi törvényhez

99