Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)

Tüntetésről tüntetésre: az események és hátterük - I. Diktatúrából demokrácia: a rendszerváltoztatás évei (1988-1994) (S. K.)

I. Diktatúrából demokrácia: a rendszerváltoztatás évei (1988-1994)

A háttérben azonban konkrét ügyek is meghúzódtak. így Antall József kormányfő és Göncz Árpád köztársasági elnök egyre jobban elmérgesedő konfliktusa a tévé- és rádióelnökök kinevezése körül. (Akkor még csak közszolgálati médiumok voltak, a kereskedelmi tévék nem léteztek.) 1991. szeptember elején került a nyilvánosságra Kónya Imrének, az MDF parlamenti frakcióvezetőjének a Rádió és a Televízió arculatváltásával foglalkozó, a frakció tagjai számára készített vitaanyaga, mely a chartások céltáblájává vált.

A Demokratikus Charta politikai irányát jól jelzi, hogy az első aláírók között az akkori ellenzéki pártok képviselői (SZDSZ: Pető Iván, Fidesz: Fodor Gábor és MSZP: Vitányi Iván) és jobbára liberális civil személyiségek egyaránt voltak, mint Konrád György, Kornis Mihály, Jancsó Miklós és Far- kasházy Tivadar. Többek között az volt a jelentősége ennek a szerveződésnek, hogy az SZDSZ kihozta a „politikai karanténból” az MSZP-t, amely - mint a hajdani állampárt örököse - addig teljes elszigeteltségben volt. Amikor 1992-ben a Charta utcai demonstrációkba kezdett, a Fidesz képviselői (Orbán Viktor és Kövér László) bejelentették kiválásukat a mozgalomból. Sasvári Szilárd, a Fidesz képviselője utóbb ezt nyilatkozta: ,Addig volt szó az együttműködésről, amíg ki nem derült, a Charta az SZDSZ és az MSZP összeboronálásáról szól.” Horváth Balázs MDF-es miniszter még élesebben fogalmazott: „Sorsfordító pillanat volt a Charta megalakulása. Az SZDSZ ekkor csinált legitim pártot az MSZMP-ből, illetve utódjából.”

Mindezt a Charta szervezői természetesen tagadták, és egyértelművé csak később, az 1994. évi koalíciókötéskor vált a folyamat. Az egyébként humorista rádiós szerkesztő Farkasházy Tivadar szerint: „Spontán szerveződés volt, egyáltalán nem a hivatásos politikusok játszották a fő szerepet. A Charta civil kezdeményezés volt. Arra törekedtünk, hogy a tüntetéseken ne legyenek párttranszparensek, sokan éppen azért jöttek el, mert nem pártrendezvényről volt szó.” És valóban, az MSZP legismertebb politikusai (Horn Gyula és Szűrös Mátyás) nem vettek részt a Chartában, és a Charta egyik szervezője, Pető Iván is háttérbe húzódott ez idő tájt a pártpolitikában (az akkor SZDSZ-elnök, Tölgyessy Péter mögött), amíg a civil szerveződéssel foglalatoskodott.

A Demokratikus Charta vezetői hol a Merlin Színházban, hol Bossányi Katalin (akkori MSZP-s képviselő) lakásán, hol Farkasházy Tivadar balatoni telkén, esetleg a Pasaréti úton, a Vasas étteremben találkoztak. „Úgy működtünk, mint egy naiv cserkészcsapat” - nyilatkozta egyszer Vitányi Iván.

93