Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)

Tüntetésről tüntetésre: az események és hátterük - I. Diktatúrából demokrácia: a rendszerváltoztatás évei (1988-1994) (S. K.)

„Demokrácia és antifasizmus” - Civil kurázsi vagy politikai játszma? A Demokratikus Charta tüntetése (1992. szeptember 24.)

„Utcára ment a tolerancia". Ezzel a címmel jelent meg másnap, 1992. szeptember 25-én egy tudósítás a Népszabadságban, a kommunista rendszer bukása utáni második legnagyobb tüntetésről. Ezúttal nézzük meg kissé bővebben nemcsak az eseményeket, de azok hátterét is.

Kis Jánostól (az akkor lemondó félben lévő SZDSZ-es pártelnöktől) és Konrád Györgytől (az ismert liberális értelmiségitől) származott az ötlet a Demokratikus Charta létrehozatalára. 1991 szeptemberében liberális és baloldali értelmiségiek bocsátottak ki egy dokumentumot - háttérben az SZDSZ és az MSZP egymáshoz közeledni kész támogatóival. Ebben a demokrácia kritériumait 17 pontban fogalmazták meg. Eredetileg 160-an jegyezték a kezdeményezést, de csúcspontján harminc ezren csatlakoztak hozzá, amelyet nem kívántak párttá szervezni. Fontos célkitűzése e szélsőséges baloldali szerveződésnek az egyébként akkor még nem is létező szélsőjobb térnyerése elleni küzdelem.

■ Tüntetések könyve

Részletek a Demokratikus Chartából (1991. szeptember 26.)

„[...] 1. Demokrácia akkor lesz, ha a jogállam eszméjéhez híven tiszteletben tartjuk a Magyar Köztársaság jogrendjét és demokratikus intézményrendszerét.

2. Demokrácia akkor lesz, ha a polgárnak nem kell tartania a mindenkori hatalomtól. [...]

7. Demokrácia akkor lesz, ha a mindenkori hatalmi-politikai erők tartózkodnak a független bírói hatalom befolyásolásától. [...]

10. Demokrácia akkor lesz, ha a Magyar Köztársaság minden állampolgára, ha kívánja, a magyar nemzet tagjának tudhatja magát. [...]

13. Demokrácia akkor lesz, ha az állam semleges türelemmel viseltetik valamennyi polgárának meggyőződése, világfelfogása iránt mindaddig, amíg az másokat nem fenyeget. [...]

16. Demokrácia akkor lesz, ha a közszolgálati rádió és televízió a kormánytól, pártoktól és önkormányzatoktól egyaránt garantáltan függetlenné válik.

17. Demokrácia akkor lesz, ha a sajtó szabadságát nem korlátozza állami monopólium, sem államtól függő bankok pénzügyi túlsúlya, sem az újságírók megfélemlítése, és a mindenkori hatalom egyként szolgál információkkal valamennyi törvényes sajtóorgánumnak. Minthogy a szabadságot önmagában nem védi meg a legjobb törvény, a legjobb intézményi rend sem, ha az állampolgárok nem kelnek a jog és az állampolgári szabadság védelmére erős, tevékeny akarattal, mi a Demokratikus Charta írói, felemeljük szavunkat az alkotmányos demokráciát veszélyeztető jelenségek ellen, és azon leszünk, hogy türelmetlen, kirekesztésre törekvő, tekintélyelvű hatalmi csoportosulások ne tehessék holt betűvé a Köztársaság alkotmányát. [...]”

92