Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Tüntetésről tüntetésre: az események és hátterük - I. Diktatúrából demokrácia: a rendszerváltoztatás évei (1988-1994) (S. K.)
I. Diktatúrából demokrácia: a rendszerváltoztatás évei (1988-1994) ma az országgyűlési képviselők irodái vannak. Kitüntetései közül a kor szokásainak megfelelően a három legtöbbre értékeltet helyezték ki: a Munkás- Paraszt Hatalomért Emlékérmet, a Szocialista Munka Hőse kitüntetést és a Nemzetközi Lenin-békedíjat. Ezek jól tükrözték a rendszer jellegét, amelyet a személye képviselt. A ravatal előtt tisztelegni akaró több tízezres tömeg hosszú sora a Kossuth térig ért és részben azt is megtöltötte, órákon át várakozva a tűző napon arra, hogy kegyeletét leróhassa. Csak éjfél felé szűnt meg az áradat, de reggel hét után újra sok búcsúzni kívánó jelent meg. A július 14-i gyászszertartást a Magyar Televízió élőben közvetítette. Ennek már hagyománya volt, hiszen korábban a szovjet pártvezetők (Brezs- nyev, Andropov és Csernyenko) temetéséről is így tudósítottak. A hivatalos szertartás 13 órakor kezdődött. A ravatal előtt a koszorúkat állami, társadalmi és politikai szervezetek, valamint külföldi delegációk képviselői helyezték el. A munkatársak nevében a főtitkári poszton utód Grósz Károly búcsúztatta. Délután négy órakor indult a gyászmenet az akkor még Mező Imre úti (ma Fiumei út) vagy más néven Kerepesi temető Munkásmozgalmi Pan- theonjához, ahol egyes becslések szerint mintegy százezer ember gyűlt ösz- sze. Az itt felravatalozott koporsónál állami és pártvezetők álltak díszőrséget. A temetőben Nyers Rezső, az MSZMP elnöke - ezen a poszton ő váltotta Kádár Jánost -, Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke (ez az akkori államfői testület volt) és Kolláth Pál, a Ganz Danubius Angyalföldi Hajógyár lakatos csoportvezetője búcsúztatta. Talán az utóbbi személy kíván némi magyarázatot. Kádár János maga is munkásszármazású volt, a mozgalomba kerüléséig műszerészként dolgozott. Aztán Rákosi börtönéből való szabadulását követően 1954-55-ben Angyalföld párttitkára lett, majd a XIII. kerület országgyűlési képviselőjeként a magyar országgyűlésnek több cikluson keresztül volt tagja. Kolláth Pál ezt említette is: Angyalföldi munkás vagyok. Munkahelyem a hajógyár, lakóhelyem a XIII. kerület, melyhez Kádár elvtárs is sok szállal kötődött, szinte hazajárt. ... Utolsó találkozásunkról azzal az ígérettel térünk haza, hogy emlékét legjobb tudásunk szerint végzett munkánkkal, ügyünk iránti szilárd elkötelezettséggel, az Önéhez hasonló szerénységgel, tisztességgel, a valóságos helyzetből kiindulva, megújulva végezzük.” A diktatúrába kényszerített társadalom belső ellentéteit jól mutatta, hogy ifj. Rajk László - ekkor az SZDSZ politikusa - a temetés napján tett közzé egy nyilatkozatot, miszerint el kívánja vitetni szülei hamvait a Munkásmoz77
