Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Tüntetésről tüntetésre: az események és hátterük - I. Diktatúrából demokrácia: a rendszerváltoztatás évei (1988-1994) (S. K.)
Tüntetések könyve Egy rendszer temetése - Kádár János búcsúztatása a Kerepesi temetőben (1989. július 14.) Szokták mondani, hogy „az Élet a legnagyobb rendező”. Kádár János még megérhette annak a Nagy Imrének az újratemetését, akinek a vére jelentős mértékben az ő kezéhez tapadt. Az eseményt már megrendült egészségi és mentális állapota miatt nem igazán tudta feldolgozni magában, s július 6-án meg is halt. E napon mentette fel a Legfelsőbb Bíróság Nagy Imrét és mártírtársait az elítélésüket 1958-ban megalapozó hamis vádak alól. Állítólag az ítélethirdetés hallgatósága kezében az esemény idején „köröztették” a kis cédulát, amelyen ez állt: „meghalt Kádár János”. A két nagy ellenfél itt is „találkozott”. Részlet Kádár János utolsó beszédéből (1989. április 12.) „[...] Én ismerem a Hegedűs [András] elvtárs nézeteit is, ismerem. Aki, ugye, történelmileg nézve önkritikát gyakorolt, mert aláírta akkor [1956-ban] azt a levelet, amit két napig, ha jól emlékszem, az azóta elhunyt ember [Nagy Imre] megtagadott. Most akkor mondják meg, hogy én mit csináljak? Mikor nekem legeslegfontosabb célom az volt akkor, hogy biztonságban eljussak Szolnokra. [...] És még más kötelezettségem is volt. Én kötelezettséget vállaltam azok biztonságáért; tényleg kötelezettséget vállaltam, én, akiknek a nagykövetségén [Nagy Imre] akkor tartózkodott. De én ilyen naiv ember, mint én, azért vállaltam kötelezettséget, mert arra gondoltam, hogy az én kérésem, hogy két ember annyi nyilatkozatot tegyen, hogy jogilag ne hivatkozhassanak a rangjuk szerinti emberek. [...] Mert ha ez nem ellenforradalom, hát akkor nem tudom, hogy erre ki hivatkozhat. És én tüzetesen elolvastam, és én egy erőtényezőt sem neveztem ellenforradalomnak. Ezt sem. Csak azt mondtam, hogy kaput nyitottak az ellenforradalomnak. Hát mit csináljak? Ennek ez a neve, nem tudok erre mást mondani. [...] ” Kádár temetésén hatalmas tömeg vett részt, hiszen bár véreskezű zsarnokként indult, de a szocialista tábor „legvidámabb barakkjának” lett egy jó időre kényszerűen elfogadott vezetője. Ezeket az évtizedeket sokan élték meg úgy, hogy a Kádár-korszak felemelkedést jelentett a számukra. Halálakor viszont azzal kellett szembesülniük, hogy egy korszak lezárult, s a jövő bizonytalannak tűnik. A vegyes érzésekkel gyászolók ezen a forró nyári napon múltjuk egy darabjától is búcsúztak. Kádár koporsóját a temetés előtti napon ravatalozták fel a Duna-parton levő MSZMP székház aulájában, a híres-hírhedt „Fehér Házban”, melyben 76
