Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Amit a tüntetésekről tudni kell - múltban és jelenben - Kis magyar tüntetéstörténet (1848-1988) (K. A.)
Tüntetések könyve a velük azonos időben érkező szovjet páncélosok nyitottak tüzet a korábban érkezett szovjet harckocsizókkal barátkozó tömegre. Az oktalan vérengzésnek 75 halottja és közel 300 sebesültje volt. Ugyancsak véres tüntetés volt október 26-án Mosonmagyaróváron. A határőrlaktanya előtt tüntetőkre tüzet nyitottak az épületből. Az áldozatok száma mintegy 100 fő volt, de a „legszerényebb” hivatalos adatok is 59 halálos áldozatról és 130 sebesültről szóltak, de arra már nincs adat, hogy a sebesültek közül később hányán haltak meg. A november 4-i szovjet támadást, a forradalom leverését követően is több tucatnyi sortűzzel végződő tüntetés volt az országban. Egyet emelünk ki a fővárosból és egyet vidékről. December 6-án az ekkor még felettébb labilis hatalommal rendelkező, a szovjet fegyverekre erősen rászoruló Kádárék 2-300 fős vörös zászlós tüntetést szerveztek a Nagykörúton, szovjet tankok és „pufajkás” karhatalmi alakulatok támogatása mellett. A vörös zászlósok felvonulását hatalmas felháborodás fogadta. A Nyugati pályaudvarnál, az akkori Marx téren (ma Nyugati tér) a pufajkások rátámadtak az ellentüntetőkre, és hét embert megöltek. A vidékiek közül a leghírhedtebb a december 8-ai salgótarjáni tüntetőkre leadott sortűz volt. Gyakorlatilag itt is kiprovokált tüntetésről volt szó. Két letartóztatott munkástanácsi vezető kiszabadítása érdekében hívták utcára az embereket. Délelőtt 11 órára nagy, mintegy 3-4000 fős tömeg gyűlt össze, melyre szovjet alakulatok, rendőrök és karhatalmisták nyitottak tüzet. 46 halálos áldozat és 149 sebesült maradt a megyei tanács épülete előtti „csatatéren”, de a szóbeszéd itt is több mint száz áldozatot emleget. A konszolidálódott Kádár-korszakban 1970-ig nem került/kerülhetett sor tüntetésre. Az 1970-es évek elejétől a március 15-ei nemzeti ünnephez kapcsolódó megmozdulások kezdődtek. 1970-ben néhány tucat középiskolás próbált „magán”-ünnepséget tartani a Kossuth-szobornál, de a rendőrség hamar szétkergette őket. Egy év múlva már keményebben léptek fel az ünnepen „renitenskedő” fiatalok ellen a hatóságok, hét később elítélt fiatalból ötöt letöltendő börtönbüntetésre ítéltek. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) 1972-ben már fél ezren tüntettek a Petőfi-szobornál. Az „eredmény” itt is kilenc vádlottra kirótt, igaz, ezúttal „csak” felfüggesztett börtönbüntetés volt, persze az egyetemekről, főiskolákról való kizárás mellett. 1973-ra, az 1848-as forradalom 125. évfordulójára már mindkét fél „készült”. A Belvárosban tüntető mintegy másfélezer fiatal ellen a rendőrök igen keményen léptek fel. Azon túl, hogy az utcán, illetve a közeli bölcsészkar (ma Sapientia Hittudományi Főiskola és Piarista Gimnázium) épületének 52
