Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)

Amit a tüntetésekről tudni kell - múltban és jelenben - Kis magyar tüntetéstörténet (1848-1988) (K. A.)

Amit a tüntetésekről tudni kell - múltban és jelenben

előterében sokakat megvertek, százakat igazoltattak, mintegy száz letartóztatott fiatalt utóbb elzárással büntettek, sokakat iskolai fegyelmikkel, olykor kizárásokkal sújtottak.

A kemény fellépés és a következő években alkalmazott „preventív” intézkedések (Munkásőrség, KISZ, Ifjú Gárda előzetes mozgósítása) következményeként tíz évig nem volt komolyabb tüntetés, incidens. 1983-ban viszont - ismét március ünnepén - a Petőfi-szobortól a Batthyány-örökmécses érintésével a Kossuth-szoborhoz vonuló fiatalokból álló tömeg már többször összecsapott a rendőrökkel, akik immár gumibotot és könnygázt is használtak. 1984-85-ben voltak ugyan nem engedélyezett felvonulások március 15- én, de a rendőrséggel való újabb összeütközésre csak 1986-ban került sor. Itt előbb egy diáklányt, majd egyetemistát „emeltek ki” a tömegből, mire a tüntetők ülősztrájkba kezdtek. A legkomolyabb összecsapás azonban a második „lánchídi csata” volt, amikor a rendőrök a fáklyás felvonulás résztvevőit kelepcébe csalták, majd jól elverték őket. A tüntetők igazolványának elvétele részint az iskolájukból való kizárást, de legalább is egy fegyelmi büntetést vagy figyelmeztetést vont maga után. így érkeztünk el a kommunista rendszer bukásáig.

„Kis magyar tüntetéstörténet”-ünkben számos tömegmegmozdulásról számolhattunk be, mégpedig újkori történelmünk minden - parlamentárisnak, korlátozott demokráciának vagy diktatórikusnak nevezett - szakaszából. A gazdasági jellegű követelések az idők folyamán fokozatosan a politikaiak irányába tolódtak el. Az 1980-as évek végére mindent elsöprő demokrácia iránti igény fogalmazódott meg a tüntetéseken, amelyek a békés rendszer- változtatás, a „tárgyalásos forradalom” élőkészítőivé váltak.

53