Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Amit a tüntetésekről tudni kell - múltban és jelenben - Kis magyar tüntetéstörténet (1848-1988) (K. A.)
Tüntetések könyve ütemesen iparosodó országban. Igazán nagy horderejűek az 1890-es évek szegény paraszti mozgalmai voltak, melyek zömmel a Viharsarokban zajlottak. A szociáldemokrata ipari munkások május 1-jét 1890-ben ünnepelték először Magyarországon, jogokat követelve. A következő év hasonló ünnepén a csendőrök már sortüzet zúdítottak az orosházi tüntetőkre. Békéscsabán a rákövetkező napon dördült sortűz a szegényparaszti zendülők és a kivezényelt katonai zászlóalj közötti összecsapáson. Itt már halálos áldozat is volt a sebesülések mellett. Bár a kormány ostromállapotot hirdetett a körzetben, de a forrongás tovaterjedt. Június 21-én Bationyán volt zendülés, melynek immár három halottja és sok sebesültje lett. Mindhárom helyen sokakat elítéltek hivatalos személy elleni erőszakra való hivatkozással. Az 1890-es évek elejétől a szociáldemokraták Munkás Olvasóegyleteket szerveztek. A hódmezővásárhelyi egylet 1894. május 1 -je megünneplésére való készülődését a rendőrség április 22-én az irataik és könyveik lefoglalásával próbálta megakadályozni. Erre Szántó Kovács János - az egylet egyik vezetője - a városházán követelte az anyagok visszaadását, mire letartóztatták. A tüntető tömeg a városháza megrohamozására készülődött, amikor a rendőrök segítségére siető három csendőr a tömegbe lőtt. Egy ember meghalt, fél tucatnyian pedig megsebesültek. A fegyverhasználatot a hadbíróság törvényesnek ítélte, sőt több tüntetőt elítélt. Az 1895. március 5. és 16. között zajló perben Szántó Kovács Jánost öt évi börtönre, 124 vádlott társából pedig 25-öt rövidebb időtartamú szabadságvesztésre ítéltek. 1897 nyarán aratósztrájkok voltak az Alföldön, ahol több helyen belelőttek a tüntető tömegbe. Ennek következtében 10-en meghaltak. 1897 júniusától mintegy két éven át a kormány széles körű megtorló intézkedéseket alkalmazott. Ennek 51 halálos áldozata, 114 sebesültje, közel 300 elítéltje lett, természetesen a tüntetők közül. Az egyletek és más szervezetek harmadát feloszlatták, több mint 300 gyűlést betiltottak, 400 házkutatást tartottak, és csaknem ugyanennyi sajtóterméket tiltottak be. Ez a Bánffy-kormány időszaka volt. Az ország más részeiben is voltak sztrájkok 1895-97-ben, így Salgótarjánban, Resicabányán (többször is), az újpesti jutagyárban, az óbudai és kőbányai téglagyárban, utóbbi két esetben 15 ezer munkabeszüntetővei, és kivételesen eredményt is sikerült elérniük: jobb munkaviszonyok, magasabb bérek, rövidebb munkaidő. 1897 augusztusában a fővárosi kőművesek léptek sztrájkba, mert a millenniumi kiállítások megnyitását követően sokuk munka nélkül maradt. A 10 ezer fős, három hétig tartó munkabeszüntetés hamarosan 46
