Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)

Amit a tüntetésekről tudni kell - múltban és jelenben - Kis magyar tüntetéstörténet (1848-1988) (K. A.)

Amit a tüntetésekről tudni kell - múltban és jelenben

általános sztrájkká dagadt. Döntő változás a korábbiakhoz képest, hogy az eddig elszigetelt gazdasági harcok valódi tömegmozgalmakká váltak.

A vidéki megmozdulások közül az egyik resicabányait emeljük ki, ahol 1896 decemberének végén súlyos bányakatasztrófa következtében 69 ember vesztette életét. Erre a bányatársaság tovább keményítette a munka- feltételeket (nyugdíjjárulékot emelt, sőt felemelte a nyugdíjkorhatárt is), mire 1897. január 20-án mintegy 2000 bányász lépett sztrájkba, és családostul a bányaigazgatóság épülete elé vonult tiltakozni. A vezérigazgató a csendőrséget mozgósította, melynek tagjai a tömegbe lőttek. Tizenegyen a helyszínen meghaltak, kilencen pedig megsebesültek. A feldühödött emberek megostromolták az igazgatóság épületét, s a vezetőséget csak katonasággal megerősített újabb csendőralakulatok tudták megvédeni. A hatalom másnap itt is helyreállította a rendet, a megmozdulás vezetőit pedig bebörtönözték.

A XX. század első évtizedében egyre inkább Budapestre koncentrálódtak a tüntetések, időnként már a Parlament épülete elé. 1905. szeptember 15- én, az ún. vörös pénteken volt a magyar munkásság első általános politikai sztrájkja és tüntetése az Országház előtt, melyen mintegy 100 ezren vettek részt. 1907. október 10-én volt a vörös csütörtök. Az újabb általános, országos sztrájkban 200 ezren, Budapesten 100 ezren vettek részt a választójogi reform, az általános szavazati jog kiharcolása érdekében. 1908. október 8-án volt az ún. vasbotos tüntetés a fővárosban, melyen az általános választójogért és a rendőri terror ellen tüntető munkások vasbotokkal támadnak az ellenük kivezényelt rendőrökre. Ennek egyik fő szervezője a szociáldemokrata Peyer Károly volt. 1911 .július 30-án az általános választójogért küzdő pártok, a Függetlenségi és 48-as Pártból kivált Justh-párt, továbbá a szociáldemokraták és szövetségeseik tartottak nagygyűlést Budapesten.

A kor legjelentősebb tüntetése 1912. május 23-a „vérvörös csütörtök” néven került a történelemkönyvek lapjaira. A szociáldemokraták ezt is az általános választójogért, illetve a kormány lemondatása érdekében szervezték. A „védők” a Parlament épülete köré rendőrkordont vontak, melyet a munkások szó szerint megostromoltak. Villamosokból és más eszközökből barikádot emeltek, és kövekkel dobálták a rendőröket. Az összecsapások során öt tüntető és egy rendőr halt meg. Az eseményről híres költők, írók is beszámoltak, így Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Molnár Ferenc. Babits verséből idézünk: „Pest utcái között rohanó nép, puskalövések, / rendőr, tört üvegek, népszava forradalom. [...]” (Május huszonhárom Rákospalotán)

47