Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Tüntetésről tüntetésre: az események és hátterük - V. Nézzünk a színfalak mögé! Elemzések (K. Z.)
A május elsejék átalakulása „8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás/” A népszerű dalszöveggé is vált követelés megvalósulására munkások több nemzedékének kellett várnia. Az első ipari forradalom (1760-1840) idején az új tudományos, földrajzi és ipari felfedezések eredményeként a mezőgazdaságban felszabaduló munkaerő egy jobb élet reményében a városokba és távoli földrészekre áramlott. A lakosságon belül a munkásság létszáma növekedett a leggyorsabban, ám ők alkották az egyik legkiszolgáltatottabb társadalmi réteget is. Ahogyan Kari Marx fogalmaz, a proletár kénytelen munkaerejét áruba bocsátani, amelyet a kapitalista „vásárol” meg. Marx abban látta a fő igazságtalanságot, hogy a munkások által megtermelt hozzáadott értékből (Mehrwert, azaz értéktöbblet) a kapitalista alig adott vissza valamit fizetés formájában. Igaz, erre nem is voltak nagyon rákényszerítve, hiszen a bőségesen rendelkezésre álló munkaerő leszorította a béreket. A munkások fő követelése ezek fényében a női és gyermekmunka betiltása, illetve a napi 8 órás munkaidő bevezetése volt. Később ezekhez minimálbér, munkabiztonsági és munkásjóléti követelések is társultak. Az ünnep nemzetközi története fordulatokkal teli. Az angolszász világban május elseje volt az a nap, amikor sokan változtattak munkahelyet, vagy költöztek másik városba. Az új munkahelyhez sokak a jobb munkafeltételek és magasabb fizetés reményét fűzték. A XIX. században ez a remény többek között azért sem teljesülhetett, mert a helyi dolgozóknak versenyezniük kellett az újonnan érkező bevándorlók - kiszolgáltatott - seregével. Az újak kedvezőtlenebb feltételek mellett is elvállalták a munkát, közülük többen még így is „jobban” éltek, mint - például az éhínség által gyötört - Írországban vagy Skandináviában. 1856. május elsején az ausztrál munkások követelték - eredménytelenül - a nyolc órás munkanap bevezetését. Harminc évvel később, 1886-ban Chicagóban a szakszervezetek a napi munkaidő csökkentését követelve a Haymarket térre hívtak tüntetni. A több napos, anarchista bombatámadásokkal és rendőrségi sortűzzel is járó zavargások közel tucatnyi halálos áldozatot követeltek. (Több volt köztük a rendőr!) A II. Intemacionálé 1889-es párizsi kongresszusán határozták el, hogy 1890. május elsejétől minden évben ezen a napon fognak a chicagói áldozatokra emlékezni, és a munkások jogaiért az utcán tüntetni. Arra, hogy május elseje hivatalos ünnepnappá válhasson, azonban még sokat kellett várni. A nemzetközi munkásosztály napja az első világháború V. Nézzünk a színfalak mögé! Elemzések 311
