Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Tüntetésről tüntetésre: az események és hátterük - V. Nézzünk a színfalak mögé! Elemzések (K. Z.)
Tüntetések könyve utáni, rövid életű tanácsköztársaságok (proletárdiktatúrák) és a második Spanyol Köztársaság (1931-1936) egyik fontos ünnepe volt. Május elseje Csehszlovákiában ugyanekkor már 1919-től hivatalos ünnepnappá vált. Németországban váratlanul alakult az ünnep sorsa. A Weimari Köztársaság szociáldemokrata vezetői nem tudták konzervatív koalíciós partnereiknél elérni, hogy május elseje ünnepnap legyen. A nevében egyszerre szocialista és nacionalista NSDAP vezetője, Adolf Hitler volt az, aki a munkásság régi követelését teljesítve, 1933. május elsejét ünnepnappá nyilvánította. Az aznap esti berlini tömegrendezvényen milliós tömeg ünnepelte eme régi követelés teljesülését, és a remélt munkahelyteremtő intézkedéseket. Másnap hajnalban azonban a rohamosztagosok megszállták az összes szakszervezeti ingatlant, letartóztatták a szociáldemokrata és szakszervezeti funkcionáriusokat. A szakszervezeti mozgalmakat kényszeregységbe tömörítették („gleichschaltolták”), majd az így létrejövő szervezetet - az érdekképviselet helyett - munkásjóléti feladatokkal bízták meg. A totalitárius diktatúrák szakszervezeteinek feladatai általában a legitimáló és munkásjóléti funkciók biztosításával ki is merültek. A Szovjetunióban (majd az 1945-ben a Vörös Hadsereg által megszállt országokban) május elseje volt az egyik legnagyobb ünnep. A tömeges felvonulásokkal a kommunista párt e napon bizonyíthatta a legjobban azt, hogy a „társadalom vezető ereje”, a munkásság teljes mellszélességgel felsorakozik a pártvezetés mögé. A szovjet vezetés legitimációt merített az ünnepből, de annak nemzetközi jellege miatt a munkások régóta követelt jogainak „beteljesítőjeként” is ajánlhatta magát. Igaz, nyugaton kevés sikerrel. Megszokott volt, hogy a nagy ünnepnapok valamelyikén lőttek fel rakétákat az űrbe, adtak át nagyberuházásokat, vagy bizonyították a „béketábor” dolgozói és a világ előtt a szovjet rendszer látványos „sikereit”. A moszkvai ünnepség tv-közvetítését sokan más okból követték nagy érdeklődéssel. Kremlinológiának hívják azt a „tudományt”, amely abból próbál egy, a külvilágtól elzárt országon belüli hatalmi viszonyokra következtetni, hogy például milyen sorrendben mennek fel a vezetők az ünnepi tribünre. Az 1990. évi moszkvai május elseje arról nevezetes, hogy a pártvezetést ekkor fütyülték ki először nyilvánosan egy ünnepnapon. Nyugat-Európában 1945 után a háborús újjáépítés és a Marshall-segély által látványos gazdasági fejlődés indult el, amit az integráció 1951-től elinduló folyamata lendített tovább. A munkaerőhiány miatt nőttek a bérek, 312
