Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)

Amit a tüntetésekről tudni kell - múltban és jelenben - Történelmi, társadalmi előzmények (S. K.)

Amit a tüntetésekről tudni kell - múltban és jelenben

megrendezték a „köztársaság elleni összeesküvésnek” nevezett kirakatpert, amely végzetesen meggyengítette a demokrácia és a köztársaság erőit. Azonban mindezek és a kommunisták választási csalásai ellenére az 1947. augusztus 31-ei választáson a magyar választópolgárok több mint 77%-a a kommunisták ellen szavazott. A Moszkvából irányított és támogatott kommunistákat azonban ez sem tudta megállítani abban, hogy létrehozzák proletárnak nevezett, embertelen diktatúrájukat. E folyamat utolsó mozzanataként 1949 augusztusában formálisan is felszámolták a második köztársaságot, s pártállami diktatúrájukat ettől kezdve népköztársaságnak nevezték.

A kommunista rendszer 1989-es bukása után a volt kommunisták nagy része átvedlett szocialistává, a szocialista intemacionálé pedig felvette őket tagjai sorába. Ezzel lehetetlenné vált, hogy Magyarországon egy korszerű szociáldemokrata vagy szocialista párt jöjjön létre. S miután az 1990-es választáson a nemzeti demokrata pártok győztek, a balliberális irányzatok - felújítva a jobb- és baloldal közti évszázados bizalmatlanságot - mindent elkövettek a kormány lejáratására, s ennek érdekében a kommunistákból lett szocialistákkal is összefogtak, arra hivatkozva, hogy a kormánypártok veszélyeztetik a demokráciát és a köztársaságot. így az a képtelen helyzet állt elő, hogy az első és a második magyar köztársaság felszámolóinak politikai örökösei magukra öltötték a harmadik köztársaság védelmezőinek pózát. Ezzel párhuzamosan a nemzeti demokrata irányzatok elkövették azt a hibát, hogy a szerencsétlen történetű első és második köztársaság hagyományát mintegy átengedték a köztársasági gondolat önjelölt, szociálliberális védőinek, s a politikai ellenfeleikkel szembeni kifogásaikat kivetítették az első két köztársaságra is. E zavarodottság következtében tehát a magyar politika porondján azok örökösei jelennek meg a köztársasági gondolat védőiként, akik a korábbi köztársaságokat felszámolták, s azok fanyalognak a köztársasági gondolattól, akiknek politikai elődei az első két köztársaságot megalkották.

E többféle és évszázadok óta ható történelmi ellentétek magyarázzák, hogy a kommunista rendszer bukása utáni tüntetések nemcsak az egyes kormányzati intézkedésekkel szembeni elégedetlenséget fejezték ki, de igyekeztek a másik oldal politikai legitimitását is megkérdőjelezni.

29