Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Amit a tüntetésekről tudni kell - múltban és jelenben - Történelmi, társadalmi előzmények (S. K.)
Tüntetések könyve köztársaság szerencsétlen történetét, illetve e két utóbbi kísérlet mai, zavaros megítélését. A magyar köztársasági hagyomány az 1790-es évek elején kibontakozó magyar jakobinus mozgalomig vezethető vissza. Itt rögtön meg kell említeni, hogy az elnevezés pontatlan és félrevezető. A francia forradalom hatására megerősödő magyar reformmozgalom követői és legjelentősebb képviselői - mindenekelőtt a kiemelkedő műveltségű Hajnóczy József - mindvégig a jogegyenlőség, a tulajdon biztonsága és a sajtószabadság hívei maradtak. Hajnóczy rémisztőnek tekintette a jakobinus terrort, mely bemocskolta a haladás magasztos eszméit. Jogbölcseleti műveiben a hatalommegosztást és a jogok érvényesülését szorgalmazta, s a monarchikus Angliát, valamint a köztársasági Amerikai Egyesült Államokat egyaránt rokonszenvvel figyelte. Mivel az 1792-ben trónra lépett I. Ferenc császár és király visszatért a nyílt abszolutizmushoz, a magyar jakobinus mozgalomban egyre erősebbé vált a köztársasági eszme, ami összekapcsolódott a Bécstől való függetlenedés gondolatával is. A mozgalom vezetőinek 1794-ben történt letartóztatása véget vetett a szervezkedésnek. Bírósági tárgyalásukon a 29 éves Óz Pál a következő szavakkal érvelt a köztársaság mellett: „Ha mi a köztársasági államformát kívántuk bevezetni Magyarországon, ez nem azért volt, hogy hazánk létét megszüntessük, hanem inkább azért, hogy a polgári előnyöknek a különböző társadalmi osztályok közti igazságosabb elosztásával szilárdabb öntudatra ébresszük, és könnyebben és szerencsésebben felvirágozzék; célunk ugyanis, aminek elérésére törekedtünk, a haza jóléte és az emberi nem nagyobb boldogsága volt; mert a becsületes embernek olyan a gondolkodása, hogy ennek a célnak az elérése tettekre serkenti.”1 Őz Pál - akit a bíróság előtti bátor magatartása miatt ítéltek halálra - azt is kifejtette, hogy a magyar köztársaság a föderáció elvei szerint szerveződne, s az itt élő népek szabadon használhatnák nyelvüket és vallásukat. A köztársaság legfőbb hatalmi szerve a kétkamarás országgyűlés lenne, amely évente újjáalakulna. Az egyik kamarát a nemesség alkotná, vagyoni cenzus érvényesítésével választott képviselői útján, a másikat a nép, és 30-40 ezer lakos küldhetné egy képviselőt ebbe a kamarába.7 8 7 Idézi: Pölöskei Ferenc: A köztársasági eszme története Magyarországon. Budapest, 1994.39. 8 Uo. 24
