Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Amit a tüntetésekről tudni kell - múltban és jelenben - Történelmi, társadalmi előzmények (S. K.)
Tüntetések könyve az itáliai harctereken minél súlyosabb vereségeket szenvedjen, ami azt is jelentette, hogy a birodalom hadseregébe besorozott magyar katonák ezrei vesztették életüket. A kényszerű kiegyezés azután vált tragikussá, hogy a magyar politika irányítói a XIX. század végén képtelenek voltak a rendszer megújítására. Sőt néha inkább előnytelen irányba módosították, mint például az 1868-as nemzetiségi törvény esetében. Ennek oka - Bibó István szavaival -, hogy a nfelfelé követelődző, lefelé rangtar tó" korabeli magyar politikai értelmiség, „amely nem hasonlított sem egy nyugat-európai értelemben vett burzsoáziához, még kevésbé valamilyen társadalmi reform szempontjából jelentős értelmiségi réteghez... immár nem a polgári fejlődés és társadalmi mozgás közegeként, hanem... zárt és mozdulatlan testként ékelődött a feudális országvezetés és a felemelkedni akaró kispolgári, proletár és paraszti tömegek közé.”2 A kialakult helyzet változatlan fenntartására való törekvés pedig oda vezetett, hogy a magyar politika képtelen volt az idejekorán meghozott reformokkal - például a választójog kibővítésével - elejét venni a társadalmi-politikai ellentétek kiélesedésének, amelyek már az országgyűlés működését is önpusztító cirkusszá változtatták. A konzervatív kormányzat tehát nem tudott reformkonzervatívvá válni, s e maradisága a XX. század első évtizedeinek politikai konzervativizmusára is jellemző maradt. Az elmondottakból következően és azzal párhuzamosan alakult ki Magyarországon az az ellentmondásos helyzet, hogy a politizáló társadalom jelentős része, közte állami hivatalnokok - ’48-asnak tartva magukat - csak az ellenzékieskedést tekintették hazafias magatartásnak, miközben természetesnek vették, hogy a ’67-es alapon álló kormányok - komolyabb reformok nélkül is - érnek el bizonyos eredményeket, és a történelmi Magyarország területét is megőrzik. Ez a terméketlen hazafiság kétirányú torzulást is eredményezett. Egyrészt teret adott a mindenkori nagyhangú, felelőtlenül bíráló, de népszerűséget jelentő ellenzékiségnek, elutasítva a cselekvő, érdemi reformokat kidolgozó kormányzati felelősségvállalás nehéz feladatát. Másrészt kialakította azt az állapotot is, hogy a legtehetségesebb, mélyen gondolkodó magyarok - Németh László kifejezésével élve „mélymagyarok” - háttérbe szorultak a felületes alkalmazkodókkal, a „hígmagyarokkal” szemben. Ekkor vált a magyarság „bennszülött jellege” nyilvánvalóvá, hiszen - Németh 2 Bibó István: Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem. In: Válogatott tanulmányok, II. Budapest, 1986. 592.