Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Amit a tüntetésekről tudni kell - múltban és jelenben - Történelmi, társadalmi előzmények (S. K.)
Amit a tüntetésekről tudni kell - múltban és jelenben eszmék terjedését meg kell akadályozni. Ebből következően a Magyarországon 1792-ben megjelent 18 újságból 1805-re csak 4, alaposan megcenzúrázott maradt, köztük egyetlen magyar nyelvű. Az 1790-es évek első felének magyar reformmozgalmát tehát a szigorú megtorlás után egy három évtizedes mozdulatlanság követte, ami az első „ellenforradalmi” korszaknak tekinthető. Ennek következtében a magyarság legjobb erői ismét kiszorultak a közéletből és a közügyek intézéséből. Az 1820-as évek közepétől azonban a rendszer elöregedésének jelei mutatkoztak. Ezt jelezte Széchenyi István 1825-ben tett felajánlása a magyar nyelv érdekében létrehozandó Tudós Társaság megalapítására. S az 1820-as évek végére megjelent egy új, a rendi-nemzeti követeléseken túllépő, polgári reformokat is követelő nemzedék, mely Széchenyi 1830-ban megjelent Hitelét követően a reformkor nagyszerű művének megalkotója lett. E kegyelmi állapot azonban, melynek során a magyarság legkitűnőbb szellemei a magyar közélet és a közügyek irányítói lehettek, s a szükséges reformokat mindenkor a hazai sajátosságokhoz illesztve valósították meg, mindössze 18 évig tartott. A bécsi udvar 1848 nyarától az addig megadott engedmények visszavonására törekedett, s mindez a szabadságharcba, majd annak leverésébe torkollott. Bár az 1849-es Habsburg ellenforradalom kemény megtorlást alkalmazott, nem semmisítette meg a reformkorban hozott törvényeket, csak megnyirbálta azokat. A jobbágyfelszabadítás is érvényben maradt, de a felszabadított jobbágyok kb. egyharmadnyival kevesebb földet kaptak, mint amennyit a Batthyány-kormány tervezett paraszti tulajdonba adni. Az 1867-es kiegyezés pedig egy kölcsönös engedményeken alapuló megbékéléssel létrehozta azt a rendszert, amely biztosította a magyar ipar és kereskedelem látványos fejlődését. A parasztság polgárosodása viszont - föld hiányában - csak részben valósulhatott meg. S a földhiány következtében jött létre a XIX. és XX. század fordulóján pusztító kényszerű gazdasági emigráció, amelynek során mintegy félmillió fiatal magyar munkavállaló hagyta el a Kárpát-medencét, s ez végzetesen meggyengítette a magyarság demográfiai helyzetét. A Kossuth-emigráció és a hazai ellenzék nemcsak az önkényuralommal, de a kiegyezéssel is szemben állt. így a nemzet legjobbjainak egy része ismét kiszorult az ország életéből, miközben az emigránsok külföldön igyekeznek mindent elkövetni az őket elűző hatalom megbuktatása érdekében. S ekkor kellett először szembenézni azzal, hogy az idegen hatalom hazai berendezkedése elleni fellépés akaratlanul, de a hazának is árthat. Az ellenálló magyarok például azt kívánták, hogy a Habsburg hatalom 1859-ben, 17
