Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Tüntetésről tüntetésre: az események és hátterük - II. A politikai váltógazdaság kezdetei (1994-2002) (S. K.)
ILA politikai váltógazdaság kezdetei (1994-2002) Ez a nyolc év a politikai váltógazdaság kialakulásának időszaka. Az 1994-ben hatalomra került szocialisták és liberálisok szakítottak az előző kormány politikájával, ezért a kezdődő kibontakozás folytatódása helyett egy újabb visszaesés következett, amit a baloldal megszorító intézkedésekkel (például Bokros-csomag) kezelt. Ezzel párhuzamosan nyakló nélküli privatizációba kezdett, s az ebből befolyt pénzzel küzdötte le a válságot, és tett gazdaságélénkítő lépéseket. Bár újabb válságjelek is mutatkoztak (például Tocsik-ügy, robbantásos merényletek), de mégis a politikai elemzők számára meglepetést hoztak az újabb, 1998. évi választások a viszonylag új és régebbi jobboldali váltópártok (Fidesz, Kisgazdapárt és MDF) második fordulóban kivívott győzelmével. Feltűnő, hogy a szélsőséges MIÉP is bejutott a Parlamentbe. 1999 észak-atlanti csatlakozásunk éve, melynek „köszönhetően” hazánk szinte azonnal a Jugoszlávia elleni NATO légitámadások egyik felvonulási terepévé vált. Ez csökkentette a Fidesz vezette kormány népszerűségét, miközben a Torgyán által irányított kisgazdapárttal is egyre nehezebbé vált a koalíció fenntartása. 2000-ben a magyar államalapítás és a kereszténység hazai felvételének millenniumi ünnepségei révén komoly erőfeszítések történtek a nemzettudat és -egység erősítésére, ami kedvező gazdasági környezetben (évi 5% feletti növekedés) a kormányzat megerősödését hozta. Ezt nyomatékosította 2001, melynek még jellemzője a megbékítés, a béketeremtés szándéka. Kormányzati kezdeményezések sora (például Szé- chenyi-terv) és ezek propagandája jellemezte ezt az „utolsó békeévet”, melyet 2002-ben egy rendkívül heves és kíméletlen, a versengő felek egymást túllicitáló választási kampánya, és egy újabb meglepetést hozó, ezúttal szocialista-szabad demokrata győzelem követett. Ezt a választási vereséget az ekkor már egységbe kovácsolt jobboldal és hívei nehezen tudták elviselni, úgyhogy a 2002. évi országgyűlési választásoknak komoly utórezgései is voltak (például polgári körök létrehozása, újraszámlálást követelő hídle- zárás). A kormánypártok és az ellenzék versengése ekkor már túlnőtt a demokráciákban megszokott vetélkedésen, és egyértelműen ellenségeskedéssé fajult.
