Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Benke Valéria: „Föl lehet gyújtani a nádtetős szocializmust, de sok haszna nem lesz!”
Interjú Benke Valériával ki azért, mert ez a politika sajátos funkciója. Nem szükséges döntenünk közgazdasági és gazdaságpolitikai kérdésekben, de abban igen, hogy milyen gazdaságpolitikai és vele összefüggő társadalompolitikai lépésre szánja el magát a kormányzat. ...Azt meg kell nézni, hogy minek kik lesznek a nyertesei és a vesztesei, a vesztesek mely köre milyen alapon veszít,...mit akarunk és hogyan kompenzálni és mi az, amit nem szabad kompenzálni? Ha a nagyvállalat veszít, mert rosszul tud exportálni, akkor azt ne kompenzáljuk. Ennyi idő után ezt már föl lehetett vetni. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy az összes nagyvállalat összes munkása nem veszít. Speciális probléma az ózdi medence, ahol valamit előre kell menni... Most engedelmet kérek, ebben olyan értelemben önmagamat idézem, korábbi felszólalásaimat, majd később ezek cikkbeli megjelenítését a Társadalmi Szemlében a Berecz által készített ideológiai vitaanyagban, ahol téziseket összevissza csepültük, ki miért, én is valamiért. Az ideológiai értékválasztások, az értékválasztások között ott van az, hogy milyen réteget hogyan preferálunk. A hogyanban az is benne van, hogy nem a munkaviszonyában kell, és lehet azt az embert preferálni, akinek a munkahelye nem tud elég produktumot nyújtani. De a családi viszonyai, a gyermekei, a nyugdíjas - a nem tudom én mi ügyében - meg kell hoznunk a... /szükséges/ politikai döntéseket, számolva ezeknek a gazdasági hatásával. Kérdés: Volt olyan erőviszony a Politikai Bizottságon belül, hogy az Ön által említett gazdasági döntés győzhetett? Válasz: Minden további nélkül győzhetett volna, csak a gazdasági vonal se akart győzni, hát mért akart volna? Most jövök mindjárt valamire rá, amit az előbb már említettem. Higgye el, az a helyzet, hogy a MÁVAG-nak, vagy a Lenin Kohászati Műveknek az exportját kiírtjuk egy év alatt, akkor abban nagyon komoly export „hogyhívjákok” is benne vannak, de a korábbi időben eleve nem azzal kellett és lehetett számolni, hogy tömegével mennek nagyvállalatok csődbe, és bocsájtanak el több tízezer munkást. Ez a mostani fázis. Következménye most is, van olyan közgazdász, aki beszáll azzal, hogy kérem szépen, ha egy országban több tíz-, netán több százezer embert kell munkanélküli segélyből eltartani, a gyerekeinek, a nagymamájának szociális segélyt adni, akkor el fogjuk fizetni vámon azt, amit nyernénk a réven, ha nem tudunk párhuzamosan olyan munkaalkalmat teremteni, hogy legalább saját eltartásuk költségeit hozzák be. Visszatérhetünk egy régi vitához. Korábban azt elmarasztalták, és egy jó periódusban a ’60-as, a ’70-es években ezt el is lehetett marasztalni, hogy vidéken ipart fejleszteni az ottani foglalkoztatási gondokra tekintettel /hibás koncepció/,... /mivel/ az, amit ez a munkaerő megtermelt, az rendszerint nem volt sokkal több, mint amennyit ő fogyasztott, vagy ami szociális juttatásként nekijutott. Hát, azt kell, mondja, hogy a vidék fölemelése sajnos még ezt is jelenthette. Jóllehet, ha ’60-as és ’70-es években jobban meggondolták volna, hogy hol mit létesítenek, akkor talán lehetett volna ez valamivel jobb is. 56
