Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Benke Valéria: „Föl lehet gyújtani a nádtetős szocializmust, de sok haszna nem lesz!”
Interjú Benke Valériával Szabolcsban nem sokkal jobb. Most ebben az időszakban itt már minden nagyon bonyolulttá vált, az előrelépés az egyre szűkülő ösvényen és ebben a csapda szituációban nehéz volt, és itt kezdett aztán belejátszani egy új személyi ügy... Most akkor én olyat fogok magának mondani, amit ő /Havasi Ferenc/ biztosan nem igazol vissza, de mit csináljak? Nincs semmilyen bizonyítékom rá, csak akkori észrevételek, hogy 1984-86 fordulóján nyilvánvalóan hibás gazdaságpolitikai irányvétel történt, a felelősség ezért a miénk. A Politikai Bizottságé és a Központi Bizottságé. Személyesen a rám eső részt minden további nélkül vállalom, még akkor is, ha ebben a vitában, hogy mit fogunk dinamizálni? A régi szerkezetet? S akkor a termelési mutatók egy ideig lehetnek jók, de a lakosság nem azt várja, hogy nekünk jó termelési mutatóink legyenek, hanem azt, hogy neki az életszínvonala az legyen dinamizált. Na, mindegy. Szóval ezért a döntés felelőssége alól... föl nem ment senkit, engem se az, hogy adott esetben vitatkozott ebben az ügyben. ...Az egész összefüggést én sem láttam, nem tudtam pontosan, hogy milyen helyzetben vagyunk, ezt egyébként Maróthy pörgette föl ’86-ban vagy ’87-ben. Az adósságtrendet végigvezette, hogy a kamatterhek növekedésével mi vár ránk. Megkapta érte a helyreigazítást Lázár elvtárstól. ...Keményen kiosztotta. Az öreg méregbe gurult, és aztán odafigyelt rá. Azzal együtt is, hogy ebben az időben, azért az elmerevedés ebben az időben már nagyon észrevehető volt őnála, tehát rutincselekvések és lassú és merev reagálások... No! Ahibás gazdaságpolitikai irányvétel egyik komponense, hogy túlbecsültük a sikereket, vagy az eredményeket, amiket adósságtörlesztésben és néhány gazdasági mutató javulásában ’84-ben elértünk. A vita azon, hogy néhány negatív jelenség az egy véletlen és eseti dolog-e, vagy egy trend, ’84-85 fordulóján zajlott. A KSH és Nyitrainé nagyon erősen /felszólalt/ amellett, hogy... oda kell figyelni, ez trend, itt baj lesz! Az OT-ban vegyes volt az álláspont, és hát azt hiszem, hogy tulajdonképpen itt igaz az OT-seknek ez a mentegetőzése, hogy őnekik a pártból szóltak. Csak nem a PB, és nem az első ember. Ott már olyat kapott a PB, ahol ugyan voltak /alternatívák/ fölvázolva - alternatíváknak nevezték -, /amit én/... komikusnak találtam a... három elosztási variációt arra az esetre, ha nagyon rossz lesz a helyzet a világpiacon és a saját munkánk, ha közepesen rossz lesz, és hajó lesz. Alternatívának a cselekvési alternatívát nevezem, /de/ ilyet nem láttam. Hozzáteszem, hogy egy olyan halasztó hatályú dolgot megengedtünk magunknak, hogy az iparpolitika igazából nem készült el. Kapolyi, az akadémikus jött ipari miniszternek, majd ő csinál olyat, és majd akkor lesz jó iparpolitikánk, és lesz radikális és jó szerkezetváltás. Mint tudja, ez se jött be, és erről már ’86-ban lehetett némi képet szerezni, amikor arra a kérdésre, lapom interjú kérdésére... a leépítésekről, hogy mi van /vele/? Nem látok semmit a tervben, csak fejlesztéseket. /Erre az a válasz érkezett, hogy/: „hát ő úgy tudja, hogy a politika nem szereti hallani”. Mondtam, hogy „kérem szépen, itt nem a politika nem szereti hallani van napirenden. Hát, ha nem szereti hallani, attól maga mondhatja. Ha elutasítják, vissza kell adni a mandátumot”. De nem volt előterjesztés, szóval itt jött be az, hogy 57
