Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Sarlós István: „Ha egy PB-tag valahol fölállt, és azt mondta, hogy kétszer kettő négy és fél, akkor ezt párthatározatként kezelték.”
Interjú Sarlós Istvánnal Kérdés: KB-titkárok esetleg? Válasz: Hát ki volt akkor KB-titkár: a Szűrös, a Berecz, Korom, nem lett volna olyan kapcsolata sem... Kérdés: Tehát Ön azt állítja, hogy a nagy problémája lehetett ennek a korszaknak a megoldatlan utódlás? Válasz: Az, mert... ha a Kádár örökké élt volna, ez elég. Fölsoroltam, kik jöttek számításba. És lehet, hogy valamelyikből lehetett volna jó vezetőt csinálni, de akkor önállóságot kellett volna adniuk és nem úgy főtitkárhelyettesnek lenni, hogy ha a Kádár nem akart valakit fogadni, azt mondja, fogadja magamért. Nézze, most mit mondok én: A pártnak volt egy olyan hibája - ezt utólag könnyű okosnak lenni -, hogy túl szervezett és túl egységes volt, ezért nem tudtak tehetségek fölnőni és kibontakozni. Mert azért megfelelő struktúra illeszkedett be. Kérdés: Mi volt az, ami gátolta a folyamatot? Válasz: Elvből semmi. Mert mindig az volt, hogy lesz egy pártértekezlet Csongrád megyében, mindenkinek esélye volt arra, hogy jelöljék. Nem tudom hol mondtam, de nyilvánosság előtt mondtam el a ’87-es pártértekezletről, hogy a ’87-es értekezlet körül mi volt a probléma. A régi vezetés készítette elő olyanfajta változtatási igénnyel, mint amilyen változtatási igény már akkor kevésnek bizonyult, amikor összeült a pártértekezlet. A pártértekezlet előbbre lépett, mint a régi pártvezetés elképzelése, de már nem annyit, mint amennyit a pártértekezlet idejében kellett volna. Mert visszafogott volt az egész pártvezetés. Kérem szépen, azt utoljára mondom el, ezt el kell nekem ismerni, 1987 őszén a következő dolog történt, ami a párt gyakorlata szempontjából nem volt mondjuk elfogadhatóan tisztességes. Kidolgoztam egy programot a magam számára: hogyan kell önállóvá tenni a parlamentet, hogyan kell a Minisztertanáccsal való kapcsolatát megszervezni, és még egy-két dolgot. A következőt csináltam: összehívtam egy hét keddjére, szerdájára és csütörtökére a parlamenti bizottságok, képviselőcsoportok vezetőit azzal, hogy mindegyik előtt elmondom, hogy milyen változtatásokat akarok eszközölni. A „játék tisztessége” megkövetelte tőlem, hogy írjak egy levelet erről a Politikai Bizottságnak. Az előtte való hét csütörtökén elküldtem a levelet, amely a következőt tartalmazta: „A következő elképzeléseim vannak. 1. meg kell szüntetni az Elnöki Tanácsot és köztársasági elnököt kell választani. 2. nem átdolgozni kell az Alkotmányt, hanem vadonatúj Alkotmányt szerkeszteni. 3. szűnjön meg a Pártnak és a Népfrontnak a javaslattevő szerepe akkor, amikor személyi változásról van szó a parlament vonatkozásában. Ezt legföljebb a parlament újjáalakulásakor kell, mert nincs már aki javasoljon. Egyébként mindig a Minisztertanács elnöke tegyen javaslatot a Minisztertanácsot érintő változásokra, a parlament megválasztandó elnöksége tegyen javaslatot a parlament irányítását, vezetését érintő személyekre. Emiatt javaslom, 267
