Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Sarlós István: „Ha egy PB-tag valahol fölállt, és azt mondta, hogy kétszer kettő négy és fél, akkor ezt párthatározatként kezelték.”
Interjú Sarlós Istvánnal hogy legyen a parlamentnek egy olyan elnöksége, amelyik 10 pontban foglalva leírtam, hogy mivel foglalkozzon és ebben benne volt az is például, hogy a kormány által benyújtott törvényjavaslat tárgyalását megtagadhassa, ha nem tartja megfelelőnek.” És még egy-két dolgot leírtam. A pártközpont részéről a reagálás következő volt. Hétfőn, tehát a tárgyalás - ja, és az volt az utolsó mondatom: ’’Egyébként e témák megtárgyalására már jövő héten sor kerül.” Valaki megkérdezte, hogy miért írtam ezt oda? Mondom: „öregem, mert ha én nem hívom előbb össze a képviselőket, akkor a pártközpontból kapok egy olyan dörgedelmet, hogy ne tárgyaljak ilyesmiről. De ha már összehívtam, akkor már nem mondhatják, hogy ne tárgyaljuk.” Telefont kaptam a Fejtitől, amelyik arról szólt, hogy rendben van, a köztársasági elnöki legyen az egyetlen téma, amit én ne fejtsek ki. Alkotmányt, mindent fejtsek. A dolog úgy adódott, hogy mindenütt föltették a kérdést, hogy az Elnöki Tanácsot hogyan képzelem el a jövőben? Mondtam, úgy, hogy megszűnik az Elnöki Tanács és helyébe köztársasági elnök kerül. Lezajlottak a viták, és utána írtam újra a Fejűnek egy levelet, hogy az általam fölvetett kérdésekkel elvben minden vitán résztevő képviselő egyetértett. Vitatkoztak azon, hogy csökkentsük-e a Parlament tagjainak a számát, vitatkoztak azon, hogy hogyan alakuljon a központi listások száma, mert volt, aki azt mondta, hogy több központi listás kell, volt, aki azt mondta, hogy kevesebb kell. De nem volt eddig. És volt egy javaslat, amelyik úgy szólt, hogy a 24. életévben limitáljuk azt az utolsó korhatárt, amiben valaki képviselő lehet, mert 24 év alatt nincs kellő élettapasztalata. Erre a képviselők azt mondták, hogy egyetértenek vele, csak arra vigyázzak, hogy ha ezt hangosan kimondom, akkor a KISZ meg fog támadni. Mindezt megírtam a párt Politikai Bizottságának 1987 októberében; ahogy maga válaszolt nekem erre, úgy válaszolt a Párt Központi Bizottsága. Utána ’87 végén és ’88 elején, amikor a Korom vezetésével megválasztottuk az ügyrendet módosító bizottságot, az összes javaslatot elküldtem írásban minden képviselőcsoportnak, és minden képviselőcsoport megtárgyalta és elvben támogatta. Kérdés: Kik azok a személyek, akiket mondjuk a Politikai Bizottság tagjai közül 1980-1985 közötti időszakban, akiket Ön tisztel? Válasz: ... Nézze, én a Fockot, a Kádárt, Kérdés: Fock már nem volt PB-tag, ha jól tudom? Válasz: ’85-ig PB-tag volt. Nem, nem, nem, csak ’80-ig volt. Tehát akkor igazán a Kádárt. Jó barátságban voltam az Aczéllal, de nem mondom azt, hogy tiszteltem különösebben. Ez kölcsönös volt. Vagy volt kölcsönös tisztelet vagy nem volt. De kiemelkedő emberként egyiket sem kezeltem. Kérdés: Kivel volt még jó barátságban? Válasz: Az Aczéllal a jó barátságom abból állt, hogy minden PB-ülés előtt miniszterelnök-helyettesi koromban bementem hozzá beszélgetni. Tudniillik ennek 268
