Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Méhes Lajos: „Itten hatalmi harc is folyik az utódlásért.”
Kérdés: Mai szemmel nézve nem gondolja azt, hogy ennek az is oka lehet, hogy végeredményben ahhoz, hogy ez az egyenlősdi-szemlélet véglegesen felszámolásra kerüljön, ahhoz igazában gazdasági feltételként kellenének tényleg nyíltabb piaci viszonyok, amit viszont soha nem lehetett. Soha nem valósult meg és éppen ezért soha nem kényszerült az ember vagy a vezetés arra, hogy fölszámolja, nem is tudta volna ezt az egyenlősdit ilyen körülmények között felszámolni. Válasz: Igen. Na ez tehát teljesen igaz, hogy ebbe az irányba kell haladni. ... A piaci viszonyok létrejötte, ... viszont nemzetközi adottságainkkal is összefügg, KGST-piac, tőkés piaci lehetőségeink befolyásolják, és hát a termékeink színvonala, technikánk jelenlegi színvonala, tehát sok minden befolyásolja. ...Kissé ugye mi most járjuk azt az utat és látjuk, hogy ... ez az importliberalizálás tekintetében megtett lépések még azért az első hónapoknál tartunk, korai volna erről még bármit mondani. Most lehetett volna ezt 10 évvel ezelőtt? Nem vagyok benne biztos. Kérdés: ...Korábban volt erre kísérlet, és ... utána kiderült, hogy rontja az egyensúlyt,... a fizetési mérleg egyensúlyt és akkor újra jött a visszaszorítás a visszarendeződés. Válasz: Igen, ez tény. Nagyon nehéz kérdés... Itt van egy olyan probléma - és valamennyiünkben egy ilyen türelmetlenséget gerjeszt állandóan -, hogy a reformról már több mint 20 éve hogy beszélünk, már azt lehet mondani, hogy a könyökünkön jön ki ennek a különböző alkotó eleme is, a nehézségek is, meg a visszahúzó erők is... Sokat beszélünk róla és kevesebbet cselekszünk, tehát a szavak és a tettek elválnak egymástól. ...Én jól emlékszem azokra a ragyogó előadásokra, amelyek mondjuk a ’80-as évek elején elhangzottak különböző közgazdászok részéről, vezető közgazdasági emberek részéről, amelyek a piaci mechanizmus fejlesztéséről, az árak liberalizálásáról és így tovább szóltak. Na, most azután állandóan hangoztatott tétel volt, hogy a jól működő vállalatokat támogatni kell, a rosszaktól el kell vonni. Amikor azonban ezt a gyakorlatban kellett alkalmazni akkor mindig az történt, hogy utólag kapott a gyönge. Miből? Attól, hogy a jótól vettek el. ...Akkor én az egyik ilyen vezető államférfinak beszéltem erről az ellentmondásról, hogy ez tarthatatlan, akkor ipari miniszter volt, és akkor az volt az érdeke, és hogy azért dolgozzak, hogy a jók kapjanak. ...Akkor ez volta a válasz: de akkor honnan vegyünk el, a mérlegét, az ország fizetési mérlegét miből fogjuk javítani? A rossztól nem tudunk elvenni. Állandóan visszajutottunk tehát ehhez a bűvös körhöz, amelyet úgy lehet nevezni, hogy költségvetés, és költségvetési szemlélet. Ezt előttem már nagyon sokan megfogalmazták, úgyhogy ebbe én nem akarok belemenni. Teljesen igazat adok azoknak, akik ennek az elmúlt - mondjuk főleg a ’80-as éveknek, hogy miután már minden fölismerés megvolt - fő problémáját különösen ebben látják, hogy ez a költségvetési szemlélet érvényesül és nem a termelés föllendítésének /célja/, ... hogy a jók kiugratásán keresztül törjünk ki. ...Ennek nem tudtunk utat tömi, ebben valóban ennek a szemléletnek nagy szerepe volt. Na de itt megint 191
