Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Méhes Lajos: „Itten hatalmi harc is folyik az utódlásért.”
Interjú Méhes Lajossal arra, hogy itt valami nem stimmel. Valami kidolgozatlanság van. Valami olyan, ami nem kívánatos hatások irányába viszi a dolgok alakulását. ... A Központi Bizottsági ülésen amilyen határozatok születtek, azokra ma így utólag azt lehet mondani, hogy valószínűleg, hogy azok nem voltak helyesek. Ugyanis azzal, hogy egyszerűen a munkásságnak ilyen egyszeri fizetésemelést határozott el, de az ugyanott dolgozó és hasonlóan sújtott alkalmazottaknak meg értelmiségieknek nem, ez hiba volt. Egész biztos, hogy hiba volt itten az a bértáblázati rendszernek, ami ezért egyébként olyan sok zavart később nem okozott, inkább a felfogása volt, hogy tehát mindenütt egyformán keressenek az emberek, és ehhez a bértáblázat akar útmutatást adni. Tulajdonképpen azért ez soha istenigazából szerintem nem lépett be a gyakorlatba, nem működött, de maga a gondolat az egyenlősdi felé mutatott. Akkor, tehát ez egészen biztos, hogy hibája volt ennek az intézkedésnek, tehát hogy még a gyáron belüli munkás és értelmiségi szembenállást csinált. Egyéb intézkedések is, amelyek például lakáselbírálásnál, vagy valamivel a kölcsönnél kedvezőbb helyzetben van a fizikai dolgozó stb., valószínűleg, hogy ezek nem voltak helyesek. Tehát én elsősorban ilyen kedvezőtlen hatására gondolok vissza, mert amit nagyon gyakran emlegetnek, hogy innen kezdődik a nagyüzemeknek valami menlevelet, hogy adjanak. Szerintem lehetett a dolgokat így is értelmezni. Maga a ’72-es határozat azért nem így szólt. A ’72-es határozatban az volt, hogy 5-6 nagyüzemnél az előre látható hogy saját erőből nem tud talpra állni. Tehát központi segítség kell. Kérdés: Igen, hat nagyüzemet emeltek ki akkor. Válasz: Ezenkívül az ország exportjának, vagy az iparexportjának, már nem tudom pontosan hogy szólt a fogalmazás, körülbelül a felét kitevő 40-45 vállaltot. Vállalatot helyzetét folyamatosan figyelemmel kell kísérni. Ha visszagondol valaki, hogy a gyakorlatban mi történt, akkor azt lehet megállapítani, hogy istenigazából ezzel az 5-6 nagyüzemmel, amelyikre azt mondtuk, hogy nem tud saját erejéből lábra állni, nem foglalkozott a vezetés és nem tette rendbe. Ezek közül egyetlen egyet úgy, ahogy megoldottak, azzal, hogy a Vörös Csillag Gépgyárat a Rába beszippantotta. Amelyiknek viszont a problémái most az elmúlt években ütöttek vissza, és történt ugye ennek a más oldalú rendezése. De a többi vállalat esetében tulajdonképpen lényeges változás, tehát az, amelyik strukturálisan megváltoztatta volna a vállalati viszonyokat, nem történt. Kérdés: És ez miért nem történt meg? Erről nem tudna valamit mondani? Nem volt pénz hozzá vagy elgondolása nem volt? Válasz: Én szerintem nem voltak ehhez elgondolások. Idáig nem is, én nem láttam, tehát mint a Vasas Szakszervezet főtitkára, bár mindig fölvetettük a Kohó- és Gépipari Minisztérium felé akkor, hogy baj van ezekkel a nagyüzemekkel. Különböző programok készültek, például a kohászat fejlesztésére, a kohászati problémák rendezésére, valamikor ’77-ben készült program. A kohászat ott 184
