Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Méhes Lajos: „Itten hatalmi harc is folyik az utódlásért.”
Interjú Méhes Lajossal Méhes Lajos: „Itten hatalmi harc is folyik az utódlásért” Kérdés: A Kádár-korszakról és a korszakváltásról gyűjtök anyagot egy akadémiai kutatási program keretében. Önt is azért kerestem meg, mert a korszak egyik fontos szereplője volt.. Válasz: Kezdjük elölről? Szóval, én ezzel a címmel vagyok bajban, mert az, hogy az elmúlt 15 évet vizsgáljuk, szerintem ez önmagában a problémákra igazán nem fog választ adni. A jelenlegi belpolitikai kérdések, az világos, hogy vannak előzményei öt évre, 10 évre, 15. De szerintem akkor járunk el helyesen, hogy ha ezeket visszamenve korábbi időszakok ismeretében vizsgáljuk. Ez a korábbi idő nálam azt jelenti, hogy az első világháború vége, és azok az állapotok, amelyek az ellenforradalmi Magyarországon kialakultak. Amelyek Trianon következtében és az ellenforradalmi rendszer következtében kialakultak az országban. Kérdés: Mégis közelebbről hogyan kötné ezt ehhez az utolsó periódushoz? Válasz: Ezt annyiban kötném össze, hogy erre az időszakra jellemző az ellenforradalmi korszakra. Jellemző az, hogy ugye ebben az időszakban az országban a szociális problémák fantasztikus módon fölhalmozódtak. Uralkodó osztály semmi más utat nem látott ezeknek a problémáknak a levezetésére és ezt tanították az iskolában nekünk, gyerekeknek is, hogy az ország történelmi határait kell visszaállítani, a szociális kérdéseket most háttérbe kell helyezni, és mindent ennek a szent célnak kell alárendelni. így kell élni, a haza régi történelmi határainak visszaszerzésén belül kell gondolkozni és ez lesz, ez lehet a felnövekvő - akkor felnövekvő - új nemzedéknek az életideálja, eszméje. Azzal, hogy a szociális problémák pedig azután oldódnak meg. Én egy olyan helyen laktam Pesterzsébeten, amelyik egy kifejezetten munkás város volt, és amelynek a nyomornegyedeit személyesen ismertem és tudom, hogy micsoda fantasztikus létbizonytalanság élt az emberekben. Ezt követi a második világháború, a második világháború utáni összeomlás, az országnak az a súlyos gazdasági állapota, de erkölcsi állapota is az országnak, az a remény- vesztett állapota. Tehát semmi nem oldódott meg a második világháború végére az alapproblémákból, viszont minden ideálja, minden reménye szinte összeomlott és ott volt hát az ifjúság vagy a fiatal nemzedék volt ott a Don-kanyamál meg a hadifogolytáborokban és így tovább. Tehát ilyen körülmények között kellett utat mutatni és ebben a reménytelen állapotban és rendkívül súlyos állapotban jelentett az ország számára, a lakosság számára az az ideológia egy vonzerőt, amelyik a szocializmus eszméiben öltött testet. Na, mostan ez nemcsak mint ideológia és mint eszme hatott. Ha ezen az úton járunk, akkor a szociális problémáink megoldásra 181
