Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Korom Mihály: „Elszakadtunk a realitásoktól, az álmainkat vagy az elképzeléseinket összekevertük a valósággal.”
Interjú Korom Mihállyal I Kérdés: Amikor Ön a ’60-as évek második felében igazságügy-miniszter lett, akkor milyen személyi kapcsolatok járultak hozzá, hogy éppen az igazságügyi tárcát kapta? Tudom, hogy Önnek jogász a végzettsége, de lehetett volna, hogy a pártközpontban más fontos beosztást is kaphasson. Mi döntött ebben? Válasz: Kérem szépen, nekem természetesen a jogi élettel volt kapcsolatom. De én nem hiszem azt, hogy engem ezek a kapcsolatok tettek volna, vagy emeltek volna az egyes, ezekbe az említett beosztásokba. Én egyébként többször, amikor mondjuk ezekről a kérdésekről beszéltünk már, mint az én funkcióba kerülésem, vagy funkcióváltásomnak az ügyéről, akkor én valahogy úgy voltam, és ezt kifejezésre is jutattam, hogy én nem nagyon tartottam helyesnek azt a gyakorlatot, hogy itt van Korom Mihály - valahogy úgy mondtam, hogy olyan vagyok talán én mint a disznózsír -, hogy én jó vagyok kocsit kenni, kocsikenőcsnek is, meg főzni is, meg abroncsot kenni is? Tehát, hogy én hol KB-titkárként, hol határőrparancsnokként, hol igazságügy-miniszterként, hát hogy én alkalmas vagyok erre a beosztásra? De végül is mindig az volt az érv, egyébként még a fiatal koromban is hivatkoztam annak idején, és akkor is az volt az érv, hogy úgy látják, és ezt rendszerint Kádár elvtárs közölte velem, illetve hát természetesen dolog, hogy ő közölte velem a személyemre szóló javaslatokat, hogy úgy találja a pártvezetés, hogy én alkalmas lennék azon megjelölt funkcióknak a betöltésére. Mert énnekem valami különösebb személyes kapcsolatom, vagy nem is tudom, én akárkire mondhatom, az akkori politikai vezetésben olyan különösebb baráti vagy nem tudom milyen kapcsolatom nem volt. Tehát nem hiszem azt, hogy én valamilyen baráti kapcsolatom alapján kerültem volna ide vagy oda. Kérdés: Csak azért kérdeztem, mert Ön határőr parancsnok is volt, ahogy az életrajzát ismerem, és Ön is említette, aztán az MSZMP KB egyik vezetője, igazságügy-miniszter. Ma, ez az életpálya kicsit furcsának tűnik, hogy akkor ez nem volt ennyire furcsa? Válasz: Akkor ez nem volt fürcsa. Tudniillik ugye általános volt az is,... hogy is mondjam, ez akkor elfogadott pártnormákhoz vagy pártfegyelemhez tartozott, hogy az ember nem ott dolgozik feltétlenül, ahol akar, vagy hát elfogadom azt az érvet, hogy a pártnak arra van szüksége, hogy ide menjek, meg oda menjek, vagy amoda menjek. Hát nem egyedül voltam én, hanem azt hiszem százai és ezrei a kádereknek. De egy vonal, egyébként az ismerhető az én életpályámon, nevezetesen az, hogy én soha nem dolgoztam gazdasági területen, kulturális vagy külügyi területen, hanem én mindig az államélet területein dolgoztam. Akár a Belügyminisztériumban, akár a Határőrségnél, akár a pártban, akár pedig később az Igazságügy Minisztériumban, illetve ismét a pártban. 157
