Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Korom Mihály: „Elszakadtunk a realitásoktól, az álmainkat vagy az elképzeléseinket összekevertük a valósággal.”
Interjú Korom Mihállyal Korom Mihály: „Elszakadtunk a realitásokról, az álmainkat vagy az elképzeléseinket összekevertük a valósággal.” Kérdés: Ön a ’70 évek elején is benne volt a magyar politikai életben, sőt már a hatvanas években is, ahogy az életrajzát olvastam. Minek tulajdonítja, hogy a hetvenes évektől bekerült a politikai vezetés legmagasabb szféráiba? Milyen tényezőknek? Válasz: Hát kérem szépen, ezen a kérdésen én magam is már többször elgondolkodtam. Én arra jutottam, hogy az én életpályámat sok tekintetben a véletlennek köszönhettem. Ha ezekről a véletlenekről beszélünk, akkor mindjárt megmondom azt is, hogy én ’66-ban, ugyan ehhez a beszélgetéshez nem közvetlenül kapcsolódik, ’66-ban, ’63-tól ’66-ig voltam a Központi Bizottság titkára, én egyébként hogy akkor a központi bizottság titkára lettem, azt én a magam számára annak tudom be, hogy az abban az időben történt a Marosán elvtársnak a kiválása a politikai vezetésből. Ezt én csak azért gondolom, és azért hozom ösz- sze az én személyemmel, mert én az úgynevezett adminisztratív titkári beosztásra kerültem megválasztásra a Központi Bizottság részéről. Tudvalevő, hogy ezt a funkciót korábban, többek között, én előttem ő töltötte be. Tehát tulajdonképpen én vettem át az ő munkaterületét, az úgynevezett adminisztratív ügyek pártvezetését. ’66-ban ugyan én kikerültem a Központi Bizottság titkárságából, és onnan kezdve igazságügy-miniszterként dolgoztam, de minden bizonnyal, itt is szerepe volt a véletlennek, mert az akkori elődöm, Nezvál Ferenc elvtárs elérte a nyugdíjkorhatárt, és a politikai vezetés úgy látta, hogy szükség lenne az Igazságügy Minisztériumban folytatandó munkámra, és így kerültem én aztán az Igazságügy Minisztériumba. Természetesen tagja voltam a Központi Bizottságnak akkor is és később is, egészen a mai napig az vagyok, és hát így kerültem én közelebb, hogy úgy mondjam a szőkébb politikai vezetéshez. Aztán később pedig és ez is minden bizonnyal, amikor ’78-ban ismét központi bizottsági titkár lettem, az pedig az én megítélésem szerint összefüggött azzal, hogy Biszku elvtárs kivált a politikai vezetésből, és ő is az adminisztratív ügyekkel foglalkozott többek között, mint központi bizottsági titkár, és én ’78-ban ugyancsak az ő reszortját vettem át. És ebben a minőségben dolgoztam én egészen a nyugdíjazásomig, a XIII. pártkongresszusig. 156
