Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)

Havasi Ferenc: „Emögött egy generációnak a rövidzárlata van, amelyik nem tudott már váltani!”

Interjú Havasi Ferenccel

Kérdés: Ez egy nagyon érdekes dolog. A Társadalomtudományi Intézet egyes munkatársaitól úgy tudom, hogy annak az Intézetnek volt egy olyan igazgatója évtizedeken keresztül, aki mindenféle tudományos anyagot berakott egy fiókba, és amikor nyugdíjba ment, akkor onnan kiszedték, és most nagyon jó dokumentumok arra, hogy mit kellett volna csinálni a ’70-es években. Nem biztos, hogy arról van szó, hogy nem volt ott egy jó intézet, mert például a szakmában nagy tekintélye volt a Társadalomtudományi Intézetnek. Kiderült, hogy nem lesz semmi, akkor aztán jött a fordulat, az intézetigazgató Lakos megijedt, hogy végül is Biszkura tett.

Válasz: Igen. És ez mind a kettő igaz lehetett. Mind a kettő igaz lehetett, mert testület, aki nem kapott onnan segítséget, az azt mondja, hogy mert az ott dolgozók azt mondják, hogy feleslegesen csinálják azt, amit csinálnak.

Kérdés: Ez a legutóbbi időkig így van. Önök még mindig titkosítják azokat az anyagokat, amelyeket az alternatívok már régen kiadnak folyóiratokban?

Válasz: Én emlékszem a „Fordulat és reform” című anyagra. Amikor ez volt, és bejöttek hozzánk, hogy nahát ezt tárgyaljuk meg és küldjük, hát én azt tudom, hogy milyen nehéz volt azt bevinni PB elé, annak a vázlatát, vagy téziseit csak, de hát akkor már egy fél éve az egyetemeken lehetett azt venni.

Kérdés: Mi már idegen nyelven olvastuk, külföldi delegációkkal, újságírókkal ezen vitatkoztunk, miközben itthon még nem jelenhetett meg a hivatalos nyilvánosság előtt. A ’70-es évek közepén a Minisztertanácsban mit lehetett abból érezni, hogy már bajok vannak? Lehetett akkor érezni?

Válasz: Az első két évben ugye elkészült az ötödik ötéves terv, ez ’76 és ’80. Még akkor az adósságunk, ’74-ben talán 1 milliárd, nem akarom fejből, de ilyen egy milliárd, másfél milliárd dollár lehetett, tulajdonképpen nem volt még adósságunk. A hivatalos ötéves tervi koncepcióval szemben, aminek az volt a lényege, hogy magas növekedési ütem, növekvő fogyasztás, a cserearány-veszteségeket ledolgozni egy magas növekedéssel. Ez volt a hivatalos álláspont, de elkészült a banki szakemberek és a pénzügyi szakemberek körében egy másik koncepció, amely akkor azt mondta, hogy fékezni kell a növekedést. Lényeges dolog volt ez, most persze sokkal tisztábban látszik a vitának a lényege, de tudom, hogy az első azért, az első vita tulajdonképpen ezen alakult ki, hogy hogyan lehet növekedést és egyensúlyt, ez a máig kísérő probléma, tehát hogy szerkezet, növekedés, egyensúly. Ez a három dolog hogyan hozható összhangba? Magas növekedési ütemmel elérni azt, hogy ledolgozzuk a cserearány veszteséget, a pénzügyesek, köztük a Magyar Nemzeti Bank is azt javasolta, hogy a nyugati példák alapján el kell kezdeni a restrikciót már akkor. Na, most mi egy ötéves tervet elszalajtottunk, és ’80-ig összejött nekünk 7 milliárd dollár adósságunk. A maitól egy 30-40% erősebb dollárban.

120