Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Gáspár Sándor: „Ilyen egycsatáros rendszerrel nem lehet dolgozni!”
mert magára hallgatott csak. Mondom, ez tévedés! Az „Öreg” mindenkire hallgatott, akinek volt véleménye, mindenkire hallgatott. Hát lehet, hogy... az volt kívülről, hogy tényleg hát az Aczél meg én... hogy a mi szavunknak a súlya ténylegesen többet nyomott a latban, mint a többieké, mit tudom én, lehet, hogy ez van. Meg az igazság az is, hogy ez is érthető, egy Hámori Csaba, most mindegy, hogy kit mondok, vagy a Grósz Károly is bekerül a PB-ba, mondjuk ’87-ben, ’88-ban. Ők a Kádárról festett képet hozzák magukkal az ő óriási tekintélyével, és stb. Ő másképpen mond véleményt, nyomassza is a Kádár jelenléte, mint mondjuk az Aczélt, vagy engem. Mondjuk engem nem nyomasztott, én tiszteltem és tisztelem is, és míg élek, tisztelni fogom, hogy azért tisztelni kell, ez a lényeg. A többieket nyilvánvaló .... másnak meg soha effektive nem volt véleménye, és az volt az egyik baj eddig, szóval a sokadik baj, hogy ezen mi nem tudtunk változtatni. Mi jó, mi rossz, ebben mi sem tudtuk az „Öreget” befolyásolni. A jóra sem tudtuk befolyásolni, hát szóval... a rosszra meg különösen nem. Kérdés: Ha Ön ’72-ben vállalta azt, hogy..., arra vegye rá Kádárt, hogy maradjon, akkor később nem merült föl, hogy kezdeményezze azt, hogy már eljött az idő, hogy menjen, mert váltani kéne? Válasz: Szóba kerül. Az ülésen is szóba került, később is szóba került, a beszélgetéseken is szóba került, a ’85-ös kongresszuson is szóba került, hát úgy is, mint régi munkatárs, régi PB, és mint jelölő bizottsági tag. Úgy beszélgettünk egymás között erről, mint hogy ez egy régi téma. Ő azt mondja, hogy „még vissza kéne erre térni!”. Igen, jól van, mikor, hol? „Hát most talán nem időszerű”. És annyiban igaz volt, mert megint nem voltunk felkészülve. Az, amiről ’72-ben szó volt, a második alapvető feladat, hogy ezt el kell végezni, azért, hogy legyenek ott /alternatívák/. Hát mondja meg, maga ismeri a névsort, meg a viszonyokat ismeri? Hát maga tudott volna választani közülük? Kérdés: De ezek szerint ’72-ben ez ugyancsak s vágyak szintjén jelent meg, és nem történt semmi lépés, mint 1980-ban, vagy ’85-ben? Válasz: Nem, hát azért próbálkoztak. Amikor ő /Kádár/ mondta ki ’85-ben, hogy most még nem időszerű, hát ő is arra gondolt. Ő emberekről nem mondott véleményt... elhamarkodottan soha. Nagyon, nagyon óvatos volt. Nagyon-nagyon tapintatos volt. Emberekről véleményt mondani, mert azért ő valamit mond ugye. Jó, hát nekem mondhatta, mert jó, bennem megragadt, és kész, jó éjszakát. De aztán hogy Kádár, ...akkor annak az embernek vége volt, hogyha valami rosszat mondott, ha rosszat, vagy negatív dolgot mondott. No, akkor az volt, hogy „akkor bekerül ide ez a Grósz a PB-ba, majd meglátjuk, hogy mi jön ki belőle”, stb. Hát ebben volt az, hogy most nem lesz időszerű, majd talán 1-2 év múlva. Tehát hogy most nem, az a ’72-es elhatározás, vagy figyelmeztetés, vagy megállapítás, vagy megegyezés... nagyon vontatott volt. Ebben a vonatkozásban vontatottan _____ _ Interjú Gáspár Sándorral 107
