Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)

Gáspár Sándor: „Ilyen egycsatáros rendszerrel nem lehet dolgozni!”

bontakozott ki. Tehát még egyszer mondom, hogy csak ez az egy-két ember jóakaratával, törekvésén múlott /volna/, akkor a fene megette /volna/. Még akkor is, ha az első ember törekvése, akkor is ennek nincs intézményes követelménye, meg garancia sem, hogy ez így történjék. Intézményesen nem változott meg ez a kontraszelekciós rendszer, ez maradt sajnos. Nálunk is meg másutt is maradt. Nem akarja... Láttam ezt a váltást, ők megcsinálták kulturáltabban, mint, ahogy mi, de nem jó. Nem akarok én senkit bántani, de hát ilyen Jakes-szerű embert 8-aí tudtunk volna találni gyorsan. Az nem megoldás. Igaz, nem olyan éles a kontraszt mondjuk, hogy olyan nagy különbség a Gustáv Husák, meg a Milos Jakes..., meg a Kádár után jött valaki, hogy olyan éles lett volna az ellentét. Nem, nem oldottuk meg. Nem oldottuk meg, és még egyszer mondom. Ezért a vezetés megérdemelte ezt a fricskát, ami volt ezen a pártértekezleten, magamat is beleértve, és hogy ránk egy kicsit /rosszabbul hatott/... mint a többiekre. Na, most a többiekről nem is beszélek, mert ez természetes velejárója, hogy ilyen... a dolognak. Érthető, mert hát ott voltam, és a legrégebbi PB-tag voltam, és az is világos, hogy most már a jó szándék és a jóindulat volt az, hogy ott voltam, meg is mondtam neki, akkor, hogy a PB-tagok jöttek hozzám, hogy beszélj az „Öreggel”, és mondd meg neki. Mondom, hogy halló, talán az ülésen, talán ott mondanád meg neki? Hát micsoda dolog az, hát egy testületben vagyunk, álljatok fel, és mondjátok meg! Nem kell nektek tolmács, nekem, ha van véleményem, hát akkor elmondom.

Kérdés: Ez miért így merült fel? Nem merték elmondani? Féltek?

Válasz: Azt, amit az előbb mondtam már, hogy betört egy új ember, de a Grósz az egy bátor legény, az nem egy kedves fiú, de máig őbenne is volt gátlás, most egy asztalnál ülünk, most aztán már... Sajnos ezek már nem jó iskolán nőttek föl. Ezt be kell látni, hogy a káderek egy része ’45-56 közötti időszakban nőtt föl, és abból csak a rosszat tanulták meg abból az időszakból a személyi kultusz idején. Akkor bontogatták a szárnyaikat, aztán mondom, csak a rosszat tanulták meg, mert a jót nem, mert abban nőttek föl, és nekik az volt a példakép, és az volt a természetes, ami akkor volt, hát nem... Senkit nem sértegettek, de fölsorolok neveket: itt van ez a Pullai Miklós, itt van ez a Borbély Sándor.

Kérdés: Miklós, vagy az Árpád?

Válasz: Árpád. Aztán ez a Nagy Richárd, még én Grószt is ebbe a csapatba sorolom, habár ő azért ebből kilógott, egy és..., nem is annyira fertőzött. Ezek mind elkallódtak, most a Grószról nem beszélek, de elkallódtak mind. Jakab Sándor stb., mind tehetséges, értelmes emberek voltak, aztán úgy szürkültek el ’56 után, nem tudták ezt a fordulatszámot fölvenni, vagy nem tudták levetkőzni azt, ami rájuk rakódott a dolog természeténél fogva. így alakult a helyzet. Nagyon sok, rengeteg értékes ember ment itt veszendőbe. Visszaemlékszem, hogy 1946-ban Kádár lett a Budapesti Pártbizottság első titkára, én meg osztályvezetőként dolgoztam ott,

108