Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Gáspár Sándor: „Ilyen egycsatáros rendszerrel nem lehet dolgozni!”
Kérdés: Két kérdés merül még fel: Az egyik, amikor a személyi kultuszt említi, akkor kire gondolt? Válasz: Hát én gondolok az egészre, ennek a megtestesítőjére, elsősorban Sztálinra és a mienkre a Rákosi személyi kultuszára. Kérdés: Ennek az elmúlt 30 évben valamilyen módon Ön szerint valami maradványa volt Kádár elvtárs körül, vagy nem volt? Válasz: O akarata szerint, nem volt. Otőle, az egész mentalitásától ez távol állt, de hogy kialakult körülötte is egy ilyen személyi kultusz... Szóval nem azokkal a kellékekkel, amit ismerünk klasszikus módon, de ez már nem természetes. Kialakult, persze, hogy kialakult, de ez már nem az ő akarat szerint, nem az ő kívánságára, .... sőt, ő nagyon határozottan megtiltotta, fölháborodott, hogy a KB ülésen valaki elkezdte őt /dicsérni/... Úgy két évvel, másfél évvel, mondjam konkrétan: a Horn Gyula..., elkezdte ott dicsérni a Kádárt, és most meg..., jól fölháborodott, és mondta, hogy kérem, hagyják abba, ezt ne csinálják! Kérdés: Most azért kell még visszatérnem Kádár János személyéhez, mert ezt Ön ki is mondta, hogy „az elsők az egyenlők” között szituációban, az rendkívül fontos, hogy kik voltak az ő közvetlen informátorai? Kik azok az úgynevezett, „szürke eminenciások”, akiket a közvélemény nem is lát, nem is informálódik róla? Válasz: Hát, nézze! Ő kifejezetten karakterisztikusan, pragmatikus vezető volt. Fegyelmezett, nagyon nagy önfegyelme volt, és nagyon pártszerü volt a szó legtisztább értelmében. Ő felszínre hozott gondokat. A felszínt ő nagyon komolyan vette, neki nem volt ilyen másodlagosan hallható csatornája, aki összeszedje a véleményeket. Nagyon pártszerü eszközökkel dolgozott, nagyon pártszerűen. Azt merem mondani, helyenként ostobán pártszerűen viselkedett, most tényleg, abszolút objektíve mondom, hogy ő pártszerűen dolgozott. Azok a jelzések, amik a felszínre kerültek, ott aztán a környezetében eltorzultak, már fésülve lettek, már nem olyan kócosán kerültek az asztalra, és itt voltak azok az emberek, akikről beszéltem, hogy még akkor is azt mondták, hogy süt a nap, amikor az égen /villámlott/. Az utóbbi években már neki sem volt annyi ereje, hogy személyes benyomásokat és tapasztalatokat gyűjtsön, mert neki nagyon jó szeme volt, mert elment egy munkahelyre, ahol a lényeget nagyon jól meglátta, és ő tudta jól, hogy mi van ebben az országban. Tudta. Pontosan tudta, de nem voltak neki ilyen mellékútjai, nem voltak ilyen titkos tanácsadói, nem voltak neki súgói, nem szerette az... állást. Ő szemtől szembe szeretett beszélgetni, még az ütközeten is... Szóval ő tiszta ember volt, ő olyan PB-tagokkal ült ott /sajnos/, akik..., hát olyan sokáig ott volt a PB-ban, mint a Kiss Károly, aki ennek az ellenkezője, és ott volt a PB-ben ’56 után egy jó darabig. A személyi bosszú, és stb., nem volt benne soha, szóval ő tiszta — ________ Interjú Gáspár Sándorral 105
