Riba András et al. (szerk.): Hatalmi grémium. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Nemzetközi, Jogi és Közigazgatáspolitikai Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (1989. február 3. – 1989. június 9.) RETÖRKI Források 5. (Budapest, 2023)
Az MSZMP KB NJKB 1989. június 9-ei ülése - Az ötödik ülés szó szerinti jegyzőkönyve – 1989. június 9
Az MSZMP KB NJKB 1989. június 9-ei ülése tudom, hogy ez hogy megy, ismerjük ennek a technológiáját, lefizetik az újságírót, főszerkesztőt, hirdetéseket adnak fel, mit tudom én, de a külföldre irányuló propagandának ezt a csatornáját, amit most azt hiszem, egy új szervezeti forrásban működik, ez a kormányzatban, nem ismerem most, hogy hogy alakult - mert tavaly elindult az átrendeződés ennek -, ezt célirányosabban kellene orientálni. Itt van adósság, és van lehetőség. A második pontban a feladatoknál, ahol Erdély Románián belül autonómiává fejleszthető, tehát ahol ez a gondolat van, én javaslom azt a félmondatot, hogy az okmányból hagyjuk el, és az ott élő román lakosság egy részétől sem idegen. Ezt jó lenne, ha elhagynánk. Mert el tudom képzelni, hogy van vele szemben szimpatizáns, erő, dehogy milyen nagy, ezt nem tudjuk megítélni, azon kívül jobb ez, hogyha van, és akkor mi nem hirdetjük, én ezt jobbnak tartanám. A harmadik pontban, tehát akkor úgy javaslom a módosítást, hogy a magas szintű maradjon el, illetve fordítva „ne magas szintű kezdeményezés", mert itt ez a lényeg, tehát nem miniszterelnöki vagy miniszterelnök-helyettesi, tehát nem legfelsőbb szintű - ezt a terminológiát kellene használni, s akkor feltétlenül be kellene venni, mert ez a Bizottság pártjellegű, az a gondolatot, amit az előző napirendnél a Fock elvtárs mondott, hogy határozottabban különválasztani a párt és az állami közeledést. Ez nem új, ezt mi már tavaly egyszer egy határozatban kimondtuk. Ezt ide vissza kellene hozni, mert ide való. Horváth elvtárs javaslatait támogatom. Sőt, egy dolgot javaslom, amit majd az anyag véglegesítésénél, ha kiküldünk, figyelembe venni - nekem úgy tűnik nem eléggé egyértelmű, hogy Ceausescu család kezelése ebben az ügyben és az ahhoz való viszonyunk. Az egyik helyen azt mondjuk, hogy várjuk már ki, míg felfordulnak, aztán majd megváltozik a helyzet. Később meg ugye azt mondjuk, hogy hosszú távra kell politizálni. Nekem ez a második a rokonszenves. Az valóban igaz, hogy Ceausescu jelenléte vagy korszakában itt változás nem várható, de én tartok tőle, hogy utána sem várható közvetlenül változás, ezért tehát az a gondolat erősítendő, hogy nekünk hosszú távra kell politizálni ebben, és ahhoz jó itt az a gondolat, ami itt fel van vetve, hogy sokszintűek legyenek a kapcsolatok, szakértők, egyebek szintjén, mert az a hosszú távú kapcsolattartásnak a lényege, hisz tulajdonképpen a mozgásszabadságunk azáltal szűkült be, hogy önmagunkat korlátoztuk azzal, hogy a vezetés csúcsán a közlekedésre vagy nem közlekedésre tettük a hangsúlyt. A gazdaság szférájához szeretném megjegyezni, az figyelemre méltó, hogy a román vállalatok rendkívül rugalmasan 514 keresik a kapcsolatokat, és e mögött nem politikai indíték húzódik meg, Hatalmi grémium
