Riba András et al. (szerk.): Hatalmi grémium. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Nemzetközi, Jogi és Közigazgatáspolitikai Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (1989. február 3. – 1989. június 9.) RETÖRKI Források 5. (Budapest, 2023)
Történeti és módszertani bevezető az MSZMP KB Nemzetközi, Jogi és Közigazgatáspolitikai Bizottságának tanulmányozásához
Történeti és módszertani bevezető'... nem értünk egyet. Sem álláspontjával, sem a módszerével. És fontosnak tartom, hogy általában leszögezni azt, hogy a mi ismereteink szerint - semmilyen más dokumentáció eddig még nem tárgyalta - 1956 utáni eseményeiről a Magyar Szocialista Munkáspárt testületéi nem foglaltak állást, hanem azokat a törvényes eljárás keretei közé hagyták érvényesülni és lebonyolítani. Nem vállalhatjuk át, ez a dolog lényege, mint pártpolitikailag azokat az ítéleteket, amelyeket ott akármilyen ügyben hoztak." Azért ítéltük hasznosnak e gondolatokat hosszan idézni, mert belőlük kiviláglik: ugyanazon probléma (voltaképpen az 1956 utáni megtorlás megítélése és az 1989-es MSZMP, valaminta pártállam viszonyulása akkor abban játszott szerepéhez) mennyire más válaszokat generált Grósz és Németh környezetében, ezen válaszokból pedig következtetni lehet arra is, ennek narratíváját hogyan kívánták felhasználni saját céljaikra az egyre gyorsuló 1989-es események sodrában. Mindez nem jelenti azonban azt, hogy az NJKB - és így áttételesen maga az MSZMP vezetése - doktriner módon és megközelítésből törekedett volna annyit megőrizni a korábbi eszközökből, viszonyulásokból és reflexekből, amennyit csak lehetett. Reálisan látta az átalakuló nemzetközi viszonyokat, és levonta a szükségesen elégséges konzekvenciákat. Bizonyos óvatos egyensúlyozást tartott célravezetőnek. Egyik oldalról - megint csak Grósz Károlyon mint elnökén keresztül - elismerte, hogy a tőkés országok felé komoly adósságállománya van a szocialista Magyarországnak, Nyugat- Európával, általában a nyugati világgal azonban hangsúlyozottan nemcsak pénzügyi értelemben, hanem politikai szempontból kell a viszonyt tovább fejleszteni. Másrészt, noha a testület tagjainak többsége tisztában volt a Varsói Szerződés kötelékeinek gyengülésével, esetleges középtávú funkcióvesztésével, az ebből levont konzekvenciák (a Magyar Néphadsereg létszám- és eszközcsökkentése) kommunikációjában, valamint a magyarromán viszony, illetve a romániai helyzet hivatalos interpretációjában óvatosságra intett. E megnyilvánulások alapján az olvasóban az a benyomás alakul ki, hogy ezekben a kérdésekben valamiféle rugalmas pragmatizmus kialakítása volt a cél, a korábbi ideológiai megközelítési módok további fenntartásával nem kívánt a pártvezetés újabb, nemzetközi jellegű frontot nyitni - különösen most, az állampárton és pártállamon belüli, illetve azon kívüli egyre turbulensebb belpolitikai mozgások közepette. Ezt a belső mozgást jól érzékeltette egy fontos változás a döntéshozatal előkészítési folyamatai tekintetében. Általánosságban elmondható, 24 hogy a pártállami működés évtizedeiben a párt vezető szervei által hozott Hatalmi grémium
