Riba András et al. (szerk.): Hatalmi grémium. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Nemzetközi, Jogi és Közigazgatáspolitikai Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (1989. február 3. – 1989. június 9.) RETÖRKI Források 5. (Budapest, 2023)
Az MSZMP KB NJKB 1989. március 13-ai ülése - A második ülés szó szerinti jegyzőkönyve – 1989. március 13
Az MSZMP KB NJKB 1989. március 13-ai ülése mozgásszabadságot. Nem biztos, hogy ebben igazam van. Pont én ma fogadókészséget látok, de azért ott mi mindig olyan súllyal fogunk szerepelni, hogy pillanatok alatt átrendeződhet a hozzánk való viszony és kapcsolat. Nos, ezeket végig gondolni, végig spekulálni, tovább töprengeni rajta - én ezt fontosnak tartom. Az 1992 utáni Európára 96 nekünk ebben az anyagban nem gazdasági oldalról kellene közelíteni - mert azt megcsinálja másik anyag -, hanem politikai oldalról, hogy hogyan és miképpen alakítjuk a viszonyt. Ami a szocialista relációt illeti, hát attól rettenetesen óvom magam és magunkat, hogy egy háromszöget hozzunk létre - ez a Szovjetunió, Lengyelország és Magyarország. Mert mi bármi szívesen használjuk, hogy itt valóban sok szellemi azonosságot lehet tetten érni, legalábbis a szándékokban, mert még a tettekben ez nagyon eltérő módon nyilvánul meg a szándékokban. De, ha ebbe az irányba megyünk, óhatatlanul elszigeteljük magunkat, tehát ezt nem tehetjük meg. Azon kívül az az érzésem, hogy ennek a mozgásnak nem egészen vesszük figyelembe még a specifikumait, ami országonként még nagyon jelentősen eltér. A szovjet relációban is és a lengyel relációban is és a mi esetünkben is eltér. Tehát nekünk nem ezekre a sajátosságokra kellene a hangsúlyt tenni, hanem amennyire lehet az együttműködés klasszikus területeit kellene itt kiszélesíteni. Én fontosnak tartom - bármilyen nehéz is most a helyzet - a Jugoszláviával való politikai együttműködés szisztematikus fejlesztését. Elképzelhetetlen, hogy ez az állapot így maradjon Jugoszláviában, ennek valamerre el kell mozdulnia. Én nem hiszem, hogy a szétesés irányába fog, hanem nyilván egy hosszabb szakasz után - a konszolidáció felé fog elmozdulni. 97 Hát én azt hiszem, hogy nekünk nagyon fontos lenne, hogy ezt 193 196 Grósz itt azokra a formálódó európai együttműködések kereteire utal, amely később, 1992. február 7-én aláírt Maastricht! Szerződésben öltött testet, ami az európai integráció további gazdasági és politikai mélyítése volt. Ennek keretén belül jött létre három pillér: Európai Közösség (bekerült az EGK, az ÉSZAK, és az EURATOM szerződései, létrejött az uniós állampolgárság, szubszidiaritás), közös kül- és biztonságpolitika és a bel- és igazságügyi együttműködés. Bővebben lásd Arató Krisztina - Koller Boglárka: Európa utazása. Integrációtörténet. 2., jav., bőv. kiad. Budapest, Gondolat Kiadói Kör, 2015,196-213. 197 Grósz Károly optimistán, de utólag látva, tévesen ítélte meg a jugoszláv helyzetet. Josip Broz Tito halála után felerősödő, Slobodan Miloševič vezette nagyszerb törekvés a nyolcvanas évek közepén a Szerb Köztársaság alkotmányának módosításával szerette volna elérni Szerbia állami egységének megerősítését. Első intézkedésként az autonóm tartományok (Koszovó és Vajdaság) szerb köztársaságba való reintegrálását szerette volna elérni, de ehhez szükség volt a tagköztársaságok és a tartományok jóváhagyására is. Koszovóban ekkora már többségbe került az albán nemzetiségű lakosság, amely kevesellte a tartományi státust, és tisztán albán „Koszovói Köztársaságot" vagy akár elszakadást is vizionált. 1988 őszén, 1989 elején zajlott az „antibürokratikus forradalom", amely formálisan alulról szerveződő „tömegmozgalom" volt, és az alkotmánymódosítással és a koszovói szerbekkel
