Riba András et al. (szerk.): Hatalmi grémium. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Nemzetközi, Jogi és Közigazgatáspolitikai Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (1989. február 3. – 1989. június 9.) RETÖRKI Források 5. (Budapest, 2023)
Az MSZMP KB NJKB 1989. március 13-ai ülése - A második ülés szó szerinti jegyzőkönyve – 1989. március 13
Az MSZMP KB NJKB 1989. március 13-ai ülése a jugoszláv kapcsolatokat megkülönböztetett figyelemmel folytassuk tovább. Egyébként ezek jók, magas színvonalúak, különösebb probléma itt nincs, de ez hosszú távú szándékaink között is kell, hogy szerepeljék. A szomszédság oldaláról az utóbbi években nagyon sajátságosán alakult az osztrák-magyar viszony. Ennek a sajátosságait kellene tovább tudatosan fejleszteni - meg vagyok róla győződve, hogy ez a hosszú távú Európa-politika szempontjából is lényeges, én nem hiszem, hogy az európai Közös Piac tagja lesz Ausztria. Ez ugyanakkor Ausztria felé is egy nyomást fog jelenteni, hogy a másik oldalról is keressen, még jobban mozgásszabadságot teremtsen magának, és sokáig meg fognak maradni azok az impulzusok, amelyek a magyar-osztrák kapcsolatoknak fejlesztését oldják. Több mint valószínű, hogy az a párt, amely ma kormányon van, nem tudja megtartani sokáig pozícióját, de akármilyen párt kerül oda kormányzásra vagy koalíciós struktúrájában más vezető szereppel, akkor is az a magyar-osztrák kapcsolatnak ezt a különleges (nem tudom szabad-e azt a jelzőt használnom), nagyon sajátos viszonyt, struktúráját meg kell őrizni, és ezt erősíteni kellene. Ami román dolgot illeti, erről Fock elvtárs szólt. Én azt hiszem, hogy sok mindent lehetne kívülről tenni nemzetközi kapcsolatokban, fel lehet használni a lehetőségeket. A Románián belüli folyamatok lesznek a meghatározók a belpolitika alakulása szempontjából. Mi borzasztó nehezen tudjuk ám megítélni, hogy ott valójában mi erjed? Lehet, hogy ott sokkal mélyebb feszültségek vannak, mint amik mi eddig már a felszínen megjelentek, de az is lehet, hogy tévedtünk és csalódtunk, mert lehet, hogy egy vezetővel szemben, vagy egy vezető csoporttal szemben felhalmozódik egy feszültség, de nem biztos, hogy ez politikai változást is fog jelenteni. Mert legalábbis amennyire ismerjük ott a második lépcső a politika fő vonalát illetően meglehetősen elkötelezettek a vezetés mellett, én azt hiszem, nekünk nagyon nagy illúziónk e vonatkozásban nem lehetnek, ugyanakkor kellő higgadtsággal és körültekintéssel kell saját Hatalmi grémium vállalt szolidaritást, valójában a tartományi vezetések lemondását célozták a felülről manipulált tüntetésekkel. Az „antibürokratikus forradalom" győzelmet aratott abban az értelemben, hogy 1989 márciusában keresztülerőszakolták a szerb köztársaság egyesítését, így pedig a tartományok ügye Szerbia belügye lett. „Ennek során a tartományokat formálisan nem szüntették meg, de külügyi, gazdaságirányítási, belügyi és igazságszolgáltatási jogosítványaikat minimalizálták vagy megvonták. Valójában azonban az »antibürokratikus forradalom« felborította a titói államjogi egyensúlyt, de anélkül, hogy bármilyen kölcsönösen elfogadható és működő rendszert állított volna a helyébe, ezért végérvényesen a nacionalizálódás útjára lökte az országot." Bővebben Juhász József: A délszláv háborúk. Budapest, Napvilág, 1994, 44-50, illetve Ritecz Miklós: Kosovói kérdőjelek. Népszabadság, 194 1989. 03. 01., 6.
