Bandi István (szerk.): Határeset. Egy határőrtiszt életútja két világrendszer határán. RETÖRKI Források 4. (Budapest, 2023)
A család, gyerekkor, felnőtté válás…
A család, gyerekkor, felnőtté válás... 11. Indulás a Deák-kúthoz, a soproni Berzsenyi Dániel Gimnázium ballagásának helyszínére, 1965. május általános iskolás oda tanulni. Ez azért volt jó, mert az osztályon belül mégiscsak volt egy kisebb közösség. Nagyon nagy barátságok kötődtek ott, máig tartó barátságok. Maga a gimnázium tetszett, csak ott már nem voltam kiváló, de nem azért, mert nem volt eszem, hanem mert hanyagoltam. Ugye az ember kamaszodik, jönnek otthon az elvárások. Apám egy antikatona volt, de folyamatosan rend kellett legyen. „Hogy áll a szobád?", meg „megint a zokni!", megint így, megint úgy, meg akkor most ezt kell csinálni, azt kell, amazt kell csinálni, tehát folyamatosan irányított, mint az újoncot.- Katonás rendet várt el, de a világháborús élményei alapján, gondolom, nem óhajtott volna katonát a házba.- Nem. Viszont én egy idő után borzasztóan untam, hogy úh, most kell összevágni a fát, mert holnapra nincsen a cserépkályhába Tehát mindenkinek ki kellett vennie a részét a feladatokból. Épp ezért én sportoltam, futballoztam, igazolt versenyző voltam a helyi Vasas Sport Clubban, aztán az ölembe esett a szerencse. A sportklubnak az elnöke apám egyik barátja volt, és először apám azt hitte, hogy sumákolok, mindig elmegyek edzésre, mert hát hetente négy edzés volt, plusz a meccsek. Akkor azt mondta: „Majd
