Bandi István (szerk.): Határeset. Egy határőrtiszt életútja két világrendszer határán. RETÖRKI Források 4. (Budapest, 2023)
A család, gyerekkor, felnőtté válás…
A család, gyerekkor, felnőtté válás... 12. A soproni Vasas Sport Club labdarúgó-szakosztály tagjainak iskolai kirándulása, 1961. május (Bella Árpád a kép jobb szélén) megkérdezem én Ferit! És az elnök azt válaszolta: „Te, Ernő, hagyd azt a gyereket, egy tehetséges, fiatal sportoló, hát hadd menjen edzeni!" Mert egész héten ez volt, ilyen böködések, és én kitaláltam, hogy külön edzés legyen, hogy ne kelljen otthon hallgatni, hogy most megint mit nem csináltam meg. Persze hogy a tanulás rovására ment, de arra vigyáztam, hogy rossz jegyek ne legyenek, mert akkor becsapott volna a bomba. Viszont nem mondhattam, hogy kiváló vagy kitűnő tanuló voltam. És amikor jött a pályaválasztás, hogy mi legyen, próbáltam spekulálni. A sportkörnek volt egy vasműve, egy vasgyára, ahol olvasztottak meg öntöttek is vasat, és akkor mondták, ha aláírom, hogy ott maradok és futballozom, akkor ők Határeset állományba vesznek, és mellette mehetek estin az egyetemre, ők fizetik azt is, csak maradjak.- Tehát a Berzsenyi, a középiskola mellett sportolt. Egy nagyon fontos dologra azért visszatérnék. Gondolom, valamilyen nyomot hagyott az életében, legalábbis emlék szintjén biztos: 1956-ot minek élte meg, milyen kép maradt erről az ön fejében? Ha egyáltalán nem volt bármilyen közvetlen jele vagy nyoma ennek, akkor a családban hogyan jelent meg 1956? Igazából akkor tízéves volt, nagyon is emlékezhetett rá.- Rengeteg emlékem van.- Vegyük sorba októberig!- Kezdjük azzal, ami a szűkebb környezetemet érte, akikkel a szüleim jóban voltak, családok, gyerekek. Az első napokban már a határőrség kezdett bomlani, reggel voltak, este voltak, másnap reggel már nem voltak. Disszidáltak, nekem azt kezdte jelenteni '56, hogy eltűntek az ismerőseim meg a barátaink. 28
