Bandi István (szerk.): Határeset. Egy határőrtiszt életútja két világrendszer határán. RETÖRKI Források 4. (Budapest, 2023)
A család, gyerekkor, felnőtté válás…
A család, gyerekkor, felnőtté válás...- Igen, de anélkül, hogy ennek valami komoly szándéka lett volna, mert ez szoba sem jött. Imádtam a természetet, és én inkább arra sodródtam, hogy valami botanikus leszek, mert az egervári nagyanyámnak olyan kertje volt, hogy úgy álltak benne a füvek meg a vetemények is.- Egyenesen, lineában.- Igen. És nem volt gaz. „Most ilyenfajta a paprika, most ilyet eszünk, gyerekek." Meg a virágai is csodálatosak voltak, és mindig segítettem neki öntözgetni. Úgy élveztem, gondoltam, valami ilyesmit megpróbálok én is. Meg a nagybátyám egy darabig ott lakott a nagyszülőkkel, voltak méhei, hát megszúrtak, igaz, de amikor ömlött ki a méz a pörgetőbői, úh! Hát majd akkor én nekem is lesz kertem, gondoltam, meg szőlőm. Ez is egy olyan gondolatkör volt akkor, ami lefoglalt. Elspekuláltam, hogy hú, akkor ezt most elverte nekik a jég, akkor mit lehetne tenni. Szóval ilyen gyerekes gondolatokat adtak, meg úgy elmerengtem rajta, hogy mi lehetne, meg hogy mi lesz majd, ha tényleg lesz akkora kertem meg erdőm nekem is, és akkor majd vadászok, szóval ezek ilyen gyerekkori tervek...- Ezek az élmények mind a jövőképet alakították. Ne hagyjuk még el a nagyszülők társaságát! Ezek a beszélgetések a háborúról szóltak-e arról is, hogy mijük volt a családoknak, amit aztán elvettek, tehát hogy ez a friss „élmény" megjelent-e ezekben a beszélgetésekben a szülőknél, nagyszülőknél? Volt-e emiatt esetleg feszültség a szülők és nagyszülők között?- Feszültség nem volt, viszont mind a két családba ez bevágott. Végül is nincstelenek maradtak, a nagyapámnak, az egervárinak volt cséplőgépe, traktorja, darálója, amit traktor hajtott, tehát minden olyan eszköz, ami a falunak az életében meghatározó volt, és azt egyik napról a másikra elvitték. Ott volt a vendéglő, azt is. Egyik napról a másikra, és kész.- A családban maradt fenn fénykép erről a korszakról, akár a házról, vendéglőről?- Igen. Na, most ehhez még hozzátartozik a csúnyább része, a B-listázás. Mondtam, hogy a nagybátyám soproni vámszakaszparancsnok volt. Vitéz volt, mert az első virágháborúban hősiesen harcolt. Tele volt kitüntetésekkel, és vitézzé avatták, aztán ő lett a vámszakaszparancsnok, és jött a B-listázás, el lehet tolni a biciklit... A soproni erdőgazdaság kőbányájában kapott ismeretség alapján munkát.- Nem fiatalon, ezt azért tegyük hozzá!- Nem fiatalon, '49 körül, 60 éves lehetett, és nagyapámmal, úgy előttem van, akkor még megvolt a vendéglőnk. Igen, a B-listázás. És 24 mondja ez a finánc bátyánk: „Nézd, ezt hozta az élet, hát nem tudom, hogy Határeset
