Bandi István (szerk.): Határeset. Egy határőrtiszt életútja két világrendszer határán. RETÖRKI Források 4. (Budapest, 2023)
A család, gyerekkor, felnőtté válás…
A család, gyerekkor, felnőtté válás... Határeset 5. A csapodi apai nagyszülők megnyitott kocsmájuk ajtajában, 1938 parasztok voltak. Tehát ő örökölt földeket, azokat kiadták, kimérték. Meg hát még erdőnk volt, legyen fa is télre. Csak egy érdekes adalék, abban az időszakban, legalábbis a Nyugat-Dunántúlon, rengeteg állatot tartottak. Minden vasútállomáson voltak rámpák, ahol a megvett állatokat be tudták rakni a tehervagonokba, és ezek a szállítmányok egy az egyben mentek ki Németországba. Tehát minden mennyiségben fölvásárolták a németek az állatokat, és iszonyatos pénzeket fizettek érte az itteni körülményekhez képest. És a nagyszülőim, akik tényleg nem gazdálkodtak, építettek egy istállót az udvarban, hogy ott is majd lesznek állatok, bikák, volt segítség, aki gondozta volna őket, és akkor ezeket eladták volna a németeknek. Na, ez már elkésett ötlet volt, mert a hadi helyzet után ez már megszűnt, egy istálló bikával nem tudtak mit kezdeni.- Gondolom, a bevonuló szovjet csapatoknak pont jól jött...- „Demokratikusan", szépen elvitték, és jól jártunk mi a bikákkal.- Érdekes történet. Tehát akkor a család a háborús helyzet vagy a háborús károk után is azt kell mondjuk, hogy hamar és gyorsan talpra állt. És ebbe került ön bele.- Igen, de a másik, az anyai ág zalai, és az egy teljesen más történet, Horváth nagyapáméké. Ők szintén vendéglősök voltak, a dédszüleim. Végül
