Bandi István (szerk.): Határeset. Egy határőrtiszt életútja két világrendszer határán. RETÖRKI Források 4. (Budapest, 2023)

A család, gyerekkor, felnőtté válás…

A család, gyerekkor, felnőtté válás...- A

soproni szakaszban, ami lezárult az édesapja bevonultatásával, a háború utolsó évében, ha jól értettem, már pincérkedett. A háborúval megszakadt ez a szakmai pálya, és akkor '46-ban kezdték újra már nem Sopronban, családi vállalkozást indítottak.- Igen.

- És

honnan volt erre pénzmag vagy valamilyen vagyon, hiszen egy éttermet kellett elindítani. Mit beszélt a család erről? A nagyszülők.- Végül

is ez egy nagyon jól menő vendéglő volt, tudniillik a vasútállomás még a régi celli vonalon volt, ami Soprontól Celldömölkig tartott. Ez azért volt érdekes, mert ez ment aztán

Bécsből a Balatonra, ez volt a legrövidebb út. Azonkívül abban az időben azért nem volt annyi munka a falukban, hanem eljártak az emberek dolgozni, tehát a vasút jobban divatba volt. Nem volt annyi autó se, semennyi, egy-két motor meg bicikli, amivel mentek. A másik pedig, hogy a kert végében volt a vásártér, a Rába-közben nagyon felkapott helynek számított Csapod, iszonyatos nagy forgataga volt ezeknek a vásároknak. Az emberek itt nem voltak módosak, mert nem volt sok földjük, meg az a föld is nagyon rossz minőségű. Cseri földek, mert így hívták vagy hívják, ilyen köves, agyagos, szóval sok mindenre nem való, inkább állatot tartottak, legelők, erdők, ilyenek voltak. Tehát volt mozgás, és érdekes módon pénz is, mert például mesélték, hogy minden hónapban nem, de sokszor bálokat tartottak, tehát volt egy hatalmas szín az udvarban, 10 méter hosszú, 5 méter széles, nyáron ott szokott játszani cigányzenekar, és ott ment a mulatozás.- Ez

azt jelenti, hogy a család is tartott még állatot a vendéglő mellett?- Hát

a szín kizárólag erre a célra szolgált, gyakorlatilag nem foglalkoztak mezőgazdasággal. Nem volt szekér, ló. Ők vendéglősök voltak, előtte meg kovácsok, földeken főleg a nagyanyám révén gazdálkodtak, az ő szülei

17

4. Bella Árpád édesapja és nagyanyja a csapodi házuk udvarán 1942-ben