Házi Balázs: A rendszerváltás mérföldkövei. Források - RETÖRKI Források 2. (Budapest, 2022)
Világkiállítás
362 A rendszerváltás mérföldkövei – Források 362 FORRÁSOK tartott a világkiállítással kapcsolatos kételyekről, melyen elsősorban a hatalmas költségek és azok kiszámíthatatlansága, az infrastrukturális fejlesztések hatása, valamint a helyszín kiválasztása körüli szempontok kerültek napirendre. A kérdéssel kapcsolatban ekkoriban merült fel először, hogy jelentősége miatt népszavazás útján kellene dönteni róla. A kormány azonban mindezek ellenére eltökélte magát a rendezés mellett, ráadásul mivel Hannover, Toronto, Velence és Hongkong is visszalépett, így egyetlen rivális maradt: Miami. Az előkészítés hatékonyabbá tétele érdekében áprilistól az ügyet irányító tárcaközi bizottságot egy új, Somogyi László kormánybiztos által vezetett szervezet váltotta fel. Ez jelezte, hogy a kormány valóban kiemeltként kezeli az ügyet, hiszen Somogyi 1984–1988 között az építésügyi és városfejlesztési miniszter volt. Ettől kezdve szinte egymást érték a kiállítást támogató és ellenző vélemények. Növelte az üggyel kapcsolatos gyanakvást, hogy a sajtó szűkszavúan számolt be Helmuth Zilk bécsi főpolgármester 1989. novemberi budapesti látogatásáról, ahol a Fővárosi Tanács elnökével, Bielek Józseffel tárgyalt. Zilk – jóllehet kevés sikerrel, de – tárgyalt az ellenzék képviselőivel is, hogy megnyerje őket az expó támogatásához. Mutatja sikertelenségét az a dokumentum is, melyet a Közép-Európa Klub elnöksége küldött a parlamenti képviselőkhöz azt javasolva, halasszák el a világkiállításra vonatkozó döntést. Ebben körvonalazódott először egy kisebb volumenű, a bécsi vállalkozáshoz főként kulturális téren kapcsolódó hazai kiállítás lehetősége. Az év decemberében dőlt el, hogy a korábban felmerült öt lehetséges helyszín közül (Óbuda–Aquincum a Hajógyári szigettel, a kőbányai vásárváros és közvetlen környéke, a Duna Lánchíd és Szabadság híd közötti két partja, Lágymányos a Csepel-sziget északi csücskével és a szemben levő pesti Duna-parttal, valamint Örsöd-dűlő–Őrmező) végül a dél-budapesti térség mellett döntöttek. Ezzel szinte párhuzamosan véglegesen is Bécsnek és Budapestnek ítélte a BIE az 1995-ös világkiállítás rendezési jogát. A rendszerváltozás és az új kormány megalakulása nem söpörte el az ötletet, ellenkezőleg, az Antall-kormány támogatta a rendezést. Mutatja ezt többek között az is, hogy az 1990 márciusában Somogyi László helyére kerülő Baráth Etele egészen 1992-ig képviselte az elképzelést. Az alább közölt MDF-es források is bizonyítják, hogy a legnagyobb kormánypárt visszafogottan, megfontoltan, de a rendezés mellett tette le a voksát. Jóllehet 1990 novemberében Rabár Ferenc kijelentette, hogy „Amíg én vagyok a pénzügyminiszter, nem vagyok hajlandó a világkiállításba
