Házi Balázs: A rendszerváltás mérföldkövei. Források - RETÖRKI Források 2. (Budapest, 2022)
A nyugati határ megnyitása
207 A nyugati határ megnyitása Magyarország a második világháború elvesztése után a szovjet megszállás következtében a szocialista táborba került. Ahogy a Szovjetunió szembekerült korábbi nyugati szövetségeseivel, Magyarországnak is követnie kellett a birodalom érdekeit. Ennek értelmében az ország nyugati és déli határát hermetikusan lezárták. A határ valós célja azonban nem az volt, hogy megakadályozza a behatolni vágyó nyugati elemeket, hanem hogy ellenőrizze, végső soron pedig megakadályozza a kijutást a szocialista táboron belülről. Emiatt a határon telepített akadályok is úgy lettek kialakítva, hogy a bentről kifelé történő mozgást tudják ellenőrizni és meggátolni. Magyarországon 1949-ben kezdték az osztrák és a jugoszláv szakaszon az ún. műszaki határzár kiépítését, mely szögesdrótkerítést, aknamezőt és őrtornyokat foglalt magába. Mindezek mellett létrehoztak egy határsávot, amelyet fokozottan ellenőriztek, és amelybe csak korlátozottan lehetett beutazni. Az aknazárat az 1980-as évekre elbontották, ezt a szovjet SZ–100-as elektromos jelzőrendszer (EJR) váltotta ki, mely a határvonalnál több száz méterrel beljebb futott. A rendszer rendkívül pontatlanul működött, fenntartása költséges volt. Az 1980-as évek politikai enyhülésének következtében 1989. február 28-án az állampárti vezetés döntött a jelzőrendszer felszámolásáról, de a szigorú határellenőrzés érvényben maradt – jóllehet a fegyverhasználatot csak önvédelmi célból engedélyezték. Az április óta folyó bontó munkálatok után 1989. május 2-án Hegyeshalomnál nemzetközi sajtótájékoztatón jelentették be, hogy a magyar–osztrák határon megkezdődött az elektromos határzár felszámolása. Június 27-én Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügymi niszter Sopron– Klingenbachnál jelképesen is átvágta a vasfüggönyt. Mindezek azonban együttesen sem jelentették azt, hogy a nyugati határt a szocialista blokk országainak állampolgárai könnyedén átléphették volna. A kérdés akkor vált égetővé, amikor 1989 nyarán Magyarországot (földrajzi elhelyezkedése és az enyhülő belpolitikai viszonyok miatt) tömegesen keresték fel az NDK állampolgárai, sokan közülük eleve azzal a céllal, hogy hazánkon és Ausztrián keresztül a jobb életszínvonalat és nagyobb szabadságot ígérő NSZK-ba utazzanak – véglegesen. A keletnémetek eleinte menedéket kérve Budapesten (valamint Varsóban és Prágában)
