Jónás Róbert (szerk.): Ellenforradalomból népfelkelés. Dokumentumok Pozsgay Imre irathagyatékából - RETÖRKI Források 1. (Budapest, 2022)
Források - 3. Jegyzőkönyv a történelmi albizottság 1989. január 27-i üléséről (1989. január 27.) Berend T. Iván által a történelmi albizottság munkája nyomán összeállított tanulmány részletes vitája és a népfelkelés formulájának elfogadása
96 Ellenforradalomból népfelkelés Források és a párt már hosszú ideje nem kap visszajelzéseket, elmegy oda� És akkor jön Münnich, ketten mennek el, és csak ezt követően tűnik el� Elmondta utólag, hogy mielőtt az új kormány megalakult volna, értesült arról – nyilvánvalóan itt a szovjet követségen, erre más mód nem volt –, hogy létrejött egy szovjet‒ jugoszláv megállapodás azt illetően, hogy ez a két fél támogatja egy új kormánynak a megállapodását, és a jugoszlávok magukra vállalják, hogy beszélnek Nagy Imrével, rábeszélik a lemondásra és arra, hogy adjon utat, helyet ennek az új kormánynak� Kádár, mint maga elmondta ezt vagy két alkalommal, ebben a tudatban és hiszemben vállalkozott a kormányalakításra� Hogy ott esetleg még aztán milyen más érvek vagy egyebek hangzottak el, erről ő nem beszélt, az előbb említettekről azonban igen� Tehát ez az egész jugoszláv cécó, hogy úgy mondjam, itt kezdődött� Ezt követően, miután a kormány megalakult és tulajdonképpen nem Nagy Imréék szaladnak be oda, hanem a jugoszlávok kéretik be őket� Ez a valóság� És akiket ők nem akarnak befogadni, azt nem is fogadják be� Tehát ez egy kör, akiket kvázi beinvitálnak és van olyan, akit szinte erőszakolni kell, hogy bemenjen – Szántó Zoltán, Rajk Júlia, Lukács György és még egy néhányan � Miután ez megtörtént – akkor még hosszú tárgyalás volt, és Kádár János több ízben elmondta a Politikai Bizottság és a Központi Bizottság ülésén, hogy az egyik a drámai tárgyalás során az történt, hogy megmondta feketén-fehéren, hogy ebben a szituációban a magyar kormány nincs abban a helyzetben, hogy egyszerűen hazaengedje őket, tekintettel arra, hogy az a kormány nem mondott le, és nem tudnak hozzájárulni ahhoz, hogy az ország területén egyszerre két kormány legyen� Tehát a jugoszlávoknak Kádár megmondja, hogy el fogják vinni, ennek ellenére a nagykövet ragaszkodott ahhoz – presztízs okokból, ahogy erre valaki már utalt –, hogy ez legyen benne a papírban, és akkor Kádár megadta magát – hát ez se valami szép –, és aláírta� De a jugoszlávok pontosan tudták előre, hogy nem ez fog történni� Teljesen hihető, mert ahogy a tanúktól, egyéb forrásokból az ember az eseményeket más oldalról és más megvilágításból megismeri, a mozaikkép összeáll� Ezt követően egy hosszú és heves jugoszláv‒magyar diplomáciai jegyzékváltás volt ezzel kapcsolatban, de ennek a részleteire most igazán nincs értelme kitérni� Ami viszont szerintem itt valamilyen módon jó lenne, ha tükröződne a szövegünkben az az, hogy az új kormány és a párt új vezetése november 4-én nem azzal kezdte a tevékenységét, mint amivel már-már decemberben és 1957� januárban folytatta� Sőt, még utána is különböző erősítések történtek részben a megideologizálás vonalán, részben az eljárások vonalán a per ügyében� Az egész új
