Jónás Róbert (szerk.): Ellenforradalomból népfelkelés. Dokumentumok Pozsgay Imre irathagyatékából - RETÖRKI Források 1. (Budapest, 2022)
Források - 3. Jegyzőkönyv a történelmi albizottság 1989. január 27-i üléséről (1989. január 27.) Berend T. Iván által a történelmi albizottság munkája nyomán összeállított tanulmány részletes vitája és a népfelkelés formulájának elfogadása
89 Források is értékelni kellene� Hiszen itt nyilvánvalóan kompromisszumos dokumentumokról van szó, és én is úgy látom, hogy a pártértekezleten magán – túl a kompromisszumos állásfoglaláson – inkább csak a változás személyi feltételei teremtődtek meg, ami egyébként nem utolsó dolog egy olyan rendszerben, amelyik éppenséggel személyi politikájában igen kontraszelektív, és ez a tény nagyon nagy mértékben akadályozhatja a politikai fejlődést� Hadd utaljak – nem azért, hogy az időt húzzam – egy beszélgetésemre, amit Vjatallal111 folytattam Lengyelországban, aki kérdezte tőlem, hogy lehet az, nem érti a dolgot az újságokat olvasva – azokban a napokban volt a beszélgetés, amikor a pártértekezlet éppenhogy véget ért –, hogy nagyon „nyuszi” platformot vagy programot fogadtak el, és közben hallatlan radikális személyi változások történtek� És akkor mondtam neki, hogy először elfogadták az állásfoglalást, és utána került sor a választásokra� Azt mondta, most már érti a dolgot� Ez, hogy ilyen kompromisszumos módon fogalmazódtak meg bizonyos politikai kívánalmak a pártértekezleten, az máig kíséri a politikai fejlődésünket� Hát gondoljunk akár a főtitkár olyan megnyilatkozásaira, ami egy szövegen belül egymásnak ellentmondó interpretációját adja a pártértekezleten elhatározott dolgoknak� És egyébként ő maga is hivatkozott rá, hogy ez az ellentmondás már magának a pártértekezletnek a dokumentumaiban is megvolt� Azt hiszem, hogy erre az értékelésre azért is szükség van, hogy azt érzékeltessük, politikailag mennyire megváltozott helyzet jött létre, és itt azt hiszem hiányolnom kell az anyagból azt, hogy jóllehet a történelemről magáról sok szó esik, sok szó esik sokféle ágazati politikáról – lehet így mondani ‒ , de a politikai rendszerről, a monolitikus politikai berendezkedés modelljéről kevés elemző szó esik ebben� Pedig ez rejt magában egy sor olyan csapdát, amiből azután az ágazati politikák buktatói következnek, tehát akár kultúrpolitikában, akár ideológiában vagy pedig a gazdaságpolitikában stb�� Én azt hiszem, valamiféle politikatudományi elemzésre szükség volna ennek a modellnek a jellemzésére, hogy valahogy érzékeltessük, ez a sok hibás döntés, sokféle tévút, kacskaringó stb� milyen szervesen következik a rendszer korlátaiból� Itt persze a közvélemény kívánalmai az egy dolog, a kutatók felelőssége pedig egy másik� Tudnunk kell, hogy a közvélemény bűnös, hibás személyeket, fejeket követel� Aki kicsit jobban ismeri a folyamatokat vagy közelebbről látja, 111 A dokumentumban említett név téves átírás lehet� Feltehetően Wiatrt említette� Wiatr, Jerzy Józef (1931‒ ): lengyel szociológus, politológus, politikus �
