Jónás Róbert (szerk.): Ellenforradalomból népfelkelés. Dokumentumok Pozsgay Imre irathagyatékából - RETÖRKI Források 1. (Budapest, 2022)
Források - 4. Pozsgay Imre beszéde Hódmezővásárhelyen 1989. február 3-án Pozsgay 1989. január 28-i, 1956-ot népfelkelésként értelmező rádióinterjúját követő első politikai jellegű nyilvános szereplése. Megismétli az 1956-tal kapcsolatos álláspontját és érvel a demokrácia, a jogállam, valamint a politikai döntéshozatali mechanizmusok megreformálása mellett
130 Ellenforradalomból népfelkelés Források 4. Pozsgay Imre beszéde Hódmezővásárhelyen 1989. február 3-án Tisztelt nagygyűlés, kedves elvtársak! Köszönöm a meghívást, a baráti jó szót, s köszönöm a lehetőséget, hogy sorsfordító időkben próbáljunk a jövőbe nézni, a jövőre tekinteni� Bizakodással, s bizalmukkal körülállva szeretném mondanivalómat megfogalmazni, s jól tudom – miként az a bevezető szavakban is elhangzott – a legtisztességesebb dolog, ha valóban azzal kezdjük, ami manapság oly mélyen érint bennünket, a magyar társadalmat, s érintettségénél fogva ilyen vagy amolyan indulatokat is fölkavar� Ám eme indulatok hullámán és tarajain azt remélem, moderáló vita és tisztázó eszmecsere alakul ki, hiszen annak a bizottságnak, melynek vezetője lehelek, s személy szerint magamnak is az a célja – remélem, ez egybeesik a párt alapvető céljaival s a nép, a társadalom legfőbb céljaival is – hogy úgy lépjünk tovább egy megújító, sorsfordító korszak küszöbén, hogy közben elvégezzük a nemzeti megbékélésre irányuló feladatokat is� Tudjuk, hogy bár 30-32 év van mögöttünk, néhány olyan eseménnyel kapcsolatban, amelyről újra meg újra ítéletet kell alkotnunk, azt mondjuk: eleven ügyről van szó� A vita, a megnyilvánuló eszmecserék és indulatok is azt mutatják, valóban elevenünkbe vágó dolgokról esik itt szó manapság� Lehet erről tárgyszerűen szólni, és én ezt kísérlem meg� Lehetne kapaszkodni az érvekbe, s e kapaszkodás közben éppen a fogódzót elveszíteni� Én úgy vélem, s ezt tartom a legfontosabbnak, mi olyan nemzet vagyunk, amely nélkül szegényebb lenne a világ, de nem mindig jó sorssal viszonozta ezt az a rideg világ, amely mégiscsak használt valamit abból, amit magyarságnak és magyar történelmi jelenlétnek lehet nevezni� Hiszen nem egyszer esett meg velünk a történelemben – s jó lenne, ha ez most nem ismétlődne meg –, hogy gödörből, veremből kellett kikapaszkodnunk, s véres körmökkel, már-már a verem peremére elérve fölhúzhattuk volna magunkat a horizontra, az emberiség színe elé, s akkor újra ráléptek a kezünkre és újra visszazuhantunk� Hát ezt most nem kellene� Ezért tisztázni kell magunkat, problémáinkat és ügyeinket ahhoz, hogy mi ismét emelkedő nemzet lehessünk, s az a politikai mozgalom,